Jogosan haragszik vagy nekem van igazam?

Már egy ideje szeretnék megtanulni vezetni, viszont nem állok úgy anyagilag hogy én ezt megtehessem jelenleg.  Kiakartam már régen próbálni de a barátom sose engedte mert ne okozzak kárt az ő autójában.

(Oda van érte)... Mellékesen az elmúlt egy hónapban is, arra mászkált amerre akart, sokszor azt se tudtam hol csavarog , kivel szaladgál... Majdnem egyszer szakítottunk is. Másfél hétig nem beszéltünk mert annyira felbátorodott hogy nem tudta mit engedhet meg velem szembe, és még le is kur.vázott pedig én 2 éve mióta vele vagyok még egy strandra se mentem el a húgommal mert ment volna a hiszti, de neki ne vesse a szemére azt ha ő este nem tudja mikor kell hazaérni.

Nyáron van egy munkám, egy fajta plussz, 30 körüli a főnök (eleve idős az én 21 évemhez)..

Igazából azon akadt fent a barátom, hogy reggel mert elaludtam neki szóltam erről először és nem neki írtam jó reggelt üzenetet ( mint a dedóba) de logikusnak találtam elnézést kérek érte.

Másfelől mert van a főnökömnek egy régi autója. Nem igen használja mac az erdőbe járva. Gondozónőnek jöttem ide ki, de a főnök is itt lakik. Tegnap pedig mert elment az egész utcában az áram, mert mindennel végeztem meg engedte egy fél órát vezethessem az autót. Igazából csak megmutatta hogy hogyan kell beindítani egy kocsit, meg le állitani és 100 métert próbálgathattam egyenesbe tartani. Van ott hely, baj se lehetett volna belőle,de már azt hallgatom én mekkora rib.anc vagyok és hogy mertem ezt tenni, de az rendben van hogy amerre ő járkál ott van a dugó cimborás lány is akivel előttem kef.élgetett..

Úgy érzem magam mint a gyerekek és én ezt nem bírom. Megváltozni biztos nem fog mert igérgetett fűt fát és látom nem változik. Egyszerűen azt érzem vissza se kellett volna fogadjam. Logikus lenne elhagynom?