Szerintetek ez szerelem, barátság vagy csak fellángolás?

Munkatársak vagyunk és látom rajta, hogy kedvel, sokat keressük egymás társaságát, sokszor bókolok neki, és ilyenkor szemlátomást örül. Csak hát ugye elég sok lány van még a munkahelyen és elég soknak bejövök én, így például ha egy másik lány éppen rámnyomul, akkor ez a lány inkább odébbül. Néha kicsit rideggé és visszafogottá válik,valószínűleg megfontolt és nem akar sérülni. Nagyon jó ember egyébként, jó szíve van, és annyira nem biztos magában, van egy kis önbizalomhiánya és néhány ebből adódó problémája. Én viszont igyekszem minél több önbizalmat adni neki. Tudom, hogy egy ilyen lányhoz nagyon sok türelem kell, de ez engem nem zavar, azt is tudom ,hogy vannak gondjai, ami szintén nem zavar. Viszont az a helyzet, hogy én nagyon nehezen köteleződöm el, és valószínűleg ő is ilyen, szóval ez végül is szerencsésen jön ki. Csak hát közben én szeretem is őt, vagy nem tudom,mi ez az érzés, de nagyon sokat gondolok rá, viszont jelenleg még nem tudnék vele kapcsolatot elképzelni, de úgy érzem, hogy később komolyabban is el tudnám vele képzelni.

Ő pedig olyan, hogy sokat keresi a társaságom, ha ketten vagyunk ,akkor egész más, mint nagyobb társaságba, sok olyan dolog érdekli, ami engem is, sokat mosolygunk egymásra, vagy mélyen egymás szemébe nézünk. Aztán vannak olyan napjai, hogy távolságtartóvá válik, de érthető, mert ez mégis csak egy munkahely. Lehet, hogy célszerű lenne munkán kívül elhívni, aztán majd kiderül, hogy ez barátság, szerelem, vagy mi.