Miért van az, hogyha akármilyen szép csajon azt látom, hogy látszik rajta az apja arcvonásai, akkor utána baromira elmegy tőle a kedvem?

Ez nekem valami beteges (vagy mégsem) felfogásom lehet, hogyha a lány hasonlít az apjára, akkor utána undorom lesz tőle, mert mindig arra tudok csak gondolni, hogy "ba***us részben az apjával járok és fogok lefeküdni", ami részben igaz is, mert végül is az ő "anyagából jött létre" a csaj. Van egy lány, aki - bár külső szemlélőként szépnek tűnne - de én ismerem a ronda apját és az arcvonásait vélem benne felfedezni így rondának tartom. De ezt több lánynál már megfigyeltem és emiatt nem is tudom, hogy ki az a kaliberű (valószínűleg egy nagyon steril és érzéki anyjára hasonlító szép) lány, aki esetében nem erre, hanem tényleg az őszinte vonzalomra tudnék csak gondolni.

Persze amikor a (vonzó) anyjára hasonlít az nagyon izgató tud lenni: [link]

...de amikor az apjára az rémes, ez pl. kimondottan: [link]

Fogalmam sincs, hogy ez normális-e vagy másnál is elő szokott-e jönni ez az érzés?