Van értelme küzdeni a másikért? Ti értetek el valaha így sikert?

Randiztunk 4x egy lánnyal. Emberileg passzolunk, és csak a heves csókolózás + simogatásig jutottunk, de azt élvezte, felizgult. Minden jól ment, de azt mondta, hogy ő nem tudja, hogy közel akar most kerülni hozzám, nem annyira érzi a szikrát. Mélyebb kapcsolatra és szexre most nem lenne kész.

Alapvetően hagynám és nem futnék utána - büszke vagyok és találok olyat aki szeretne is velem lenni.

Azonban ez a lány sok szempontból ideális, folyton eszembe jut, és van pár dolog ami közrejátszhat ebben a döntésében. Nem olyan régen ért véget egy hosszú kapcsolata, az is külső okok miatt (költözés), nem azért mert mondjuk összevesztek volna. Ezt nem hinném hogy teljesen feldolgozta. Nagyon elfoglalt így akár lehet benne egy félelem is hogy túl sok időt igényelne a kapcsolat. Talán közrejátszhattak ezek is abban hogy nem tud annyira lelkesedni - persze ezt csak én feltételezem mert ezek megoldhatóak ha beszélünk róluk.

Arra gondoltam hogy még találkozgatnék vele, igyekezném elérni hogy jól érezzük magunkat, kimutatni, hogy őt szeretném, de nem akarok semmit ráerőltetni. Hátha megjön a kedve ha látja hogy fontos nekem. Azonban ha találkozom vele akkor nem is fogok rajta túllépni és lehet hogy elverek rá x hónapot eredmény nélkül.

Megéri szerintetek ilyen helyzetben küzdeni érte vagy hagyjam? Hallottam sztorikat, hogy pont így tudott valakit meghódítani a párja, kitartással, de a saját időmet se szeretném pazarolni.

Köszi

22/F/L