Zárkózott, szorongó, depressziós, kóros önbizalomhiánnyal inkább ne is erőltessem a párkeresést?

Szerintem le kellene pattannod a csajozás témáról, mert ahogy látod ez egy ördögi kör. A helyedben én magammal foglalkoznék, sport, új hobbik, új életcélok, karrier, egészséges életmód, környezetváltozás, új tanfolyam, új stílus, utazás, önkéntes programok, stbstb.

Sajnos egy szorongó, zárkózott, depis emberhez tényleg nem fognak tapadni a nők, mert érzik, hogy "baj van". És egy nő sem fog ebből kirángatni, ugyanis egy kapcsolat sem a rózsaszín köd folyton, ott is sok lesz a megoldandó probléma.

Nem egy nő dolga, hogy kirángasson ebből.Ez önzőség.Dolgozz te magadon, ne tőle várd!

Senkinek nem kell olyan partner, akivel csak a gond van, és csak befogadni képes, adni nem tud.Egyoldalú, energiavámpír kapcsolat lenne.

Csípő gyulladással, vádli húzódással, törött karral, lázas betegen, edzetlenül inkább el se induljak a maratonon?

Vagy előbb egyenként oldjam meg a problémákat, készüljek rá fel fizikailag és lelkileg, és utána vágjak bele?

Olyan bizonytalan vagyok.

"Mindig kedves és aranyos megbízható voltam, de ha megpróbáltam közeledni, akkor kb. mintha undorodnának tőlem."

"Pedig 7 évvel ezelőtt még falni akartam őket."

Hát ez mindkettő elég hülyén hangzik. És eléggé ellentmondanak egymásnak.

Aranyos megbízható aki falja a nőket? Aki megbízható 1 hozzá illő barátnőt szeretne tartósan általában...