Lesz valaha családom, ha olyanhoz vonzódok aki nem lehet az enyém?

Vonzódom hozzá már évek óta, ő az aki megtestesíti számomra a nagybetűs férfit, és az ideálom is ő lett.

Előtte sosem volt konkrét elképzelésem arról, milyen a tökéletes férfi.

Tisztában vagyok vele, hogy neki is vannak hibái, cigizik és tud csúnyán is beszélni de olyan attitűdje van ami kompenzálja ezeket.

Közvetlen, de mindig ismeri az illemet, tiszteli a nőket, nem iszik, jóindulatú és kedves, bár első benyomásra mindenki azt gondolja, hogy ő egy rosszfiú.

A tekintetében semmi különös nem lenne, ha nem nézne rám... de amikor rám néz látok benne valamit, ami különlegesség teszi. Hát még ha el is mosolyodik...

Magas, szálkás testalkata van, de nem ez tetszett meg benne. Olyan a jelleme ami már az első percben megfogott, amikor még nem is tudtam róla.

Ő lenne számomra a tökéletes férfi, minden hibájával együtt, de nincs közös utunk.

Szóval ő nem lehet az enyém, és nem akarok egyedül maradni, hogy egész életemben róla álmodozzak, és azt sem tudom hogyan kéne elengednem ezt a vonzalmat amit érzek iránta.

Tartok tőle, hogy nem fogom meglátni egy férfiban sem azt, amit benne igen... pedig élnem kéne az életemet és megtalálni azt akivel együtt lehetek.

Lehet így párt keresni egyáltalán, hogy nem múlt el valaki iránt a vonzalom?