Miért szörnyűlködnek a legtöbben, ha megtudják, hogy 35 évesen se párom, vagy se feleségem, se gyerekem nincs férfiként? Én meg erre hazudok, hogy van barátnőm, persze soha senki sem látja velem, így gyakorlatilag majd mindenki melegnek hisz.

Jogász vagyok, annó volt 6 barátnőm. Csak kiábrandultam a nőkből 2 éve. 3 megcsalt durván, egyik nagyon hisztis volt, az 5. hazudozott folyton, 6.meg komolytalan volt, de gyereket akart tőlem már az első hetekben (akartam, de nem ilyen gyorsan) és ezzel szekált mindig. Állami cégnál dolgozok, de már 34 vagyok és mint a legtöbb férfin, sajna rajtam is látszik a kor, kissé ritkuló haj, pár ránc, tehát olyan sármos 40 körülinek tűnök, de nagyon jó sportos testalkatom van. Viszont én is látom, hogy nem úgy nézek már ki, mint 8-10 éve, hogy odamentem egy nőhöz és majdnem mindig sikerem volt. Szerettek a nők. Most már ha jön új 25-30 éves nő is (két havonta mindig) a munkahelyre, már nem engem vesznek észre, hanem a 27-29 éves Ferit vagy Janit...Nagyon gány érzés. Hiába mondja a családom is, hogy mikor lesz már párod, ha kb 5 ből 5 elutasítást kaptam az elmúlt két hónapban is és még jobban magamba zuhantam. Jó persze ha én is olyan lennék, mint sok férfi, hogy minden nőt leszólítok az utcán, akkor 100 ból 1 tuti nekem is összejönne, de nekem nincs ilyen lelki világom.