Díjaznátok ha egy férfi odalépne hozzátok az utcán ismerkedési céllal?

3-assal értek egyet. Ha normálisan, kulturáltan megszólítana valaki én sem hajtanám el és ha szimpatikusnak találnám, akkor randiznék is vele később, mint ahogy már történt is velem ilyen egyszer. Utána nem lett semmi a dologból, mert a randi alkalmával kiderült, hogy eléggé mások vagyunk, de akár az is kiderülhetett volna, hogy tökre passzolunk. De ha élből elutasítom akkor ugye ez sose derül ki. Szóval én megadnám az esélyt annak, hogy megszólítsanak, aztán majd alakul valahogy a dolog.

33N

11-es válaszolóval egyetértek. Ez annyira személyfüggő. Én pl. kifejezetten irtózom, ha utcán valaki meg akar állítani és leszólít: legyen az hittérítő, csövi, éhezőgyerekeknek gyűjtő alapítvány vagy ismerkedés. Nem állok meg idegennek, egyrészt sosem lehet tudni, másrészt én nem tudok szerelmes lenni első pillanatra és eleve nekem nem szimpatikus az ilyen férfi, aki csak úgy odamegy külső alapján bárkihez, előzetes ismeretség nélkül.

De ismerek olyan nőt, aki buszon ismerte meg a párját és abszolút normális, csinos és intelligens nőről van szó.

Az itteni válaszokat még nem olvastam el, és telefonról vagyok (előre is elnézést a helyesírási hibákért, bár újraolvasásnál megpróbálom kijavítani az autokorrektet). Ha már valaki leírt ilyeneket, akkor sorry.

1. A legfontosabb probléma, az értelmezés.

Ma, 2020-ban, a legtöbb (kihangsúlyozom, legtöbb és nem mindegyik) nőnek, főleg a huszonéves korosztályban, tévesen elgondolva a "Randizás" egy már meglévő szerelmi kapcsolat része.

A randizás maga az ismerkedés. A randizáshoz nem kell, hogy szerelmes legyél a másikba, vagy tisztában legyél a személyiségével!

A randizás pontosan arra van, hogy megismerd a másik személyiségét, és egyáltalán elkezdd megkedvelni, elkezdj vonzódni hozzá!

Amikor konkrétan a leszólítás történik NEM IS KELL, hogy első látásra szerelembe essenek, vonzódjanak egymáshoz, ismerjék a másik személyiségét! Arra való a randizás, hogy ez kiderüljön!

2. Szándékosan kisarkított példák.

Sokan (legalább is más erről szóló kérdéseknél) felhozzák példának, hogy nem fog megállni ha éppen rohan, olvas, fülhallgató van a fülében, stb.-stb.

Azt viszont senki nem írja le, hogy milyen helyzetben (NEM milyen emberrel, hanem milyen helyzetben!) hajlandó ismerkedni a munkahelyen, baráti társaságon, online oldalakon, ismerős ismerősén, szórakozóhelyen KÍVÜL!

Bár soha nincs konkretizálva, de egyértelműen nem arról szólnak a kérdések, hogy egy tróger lepukkant csöves, egy szándékosan a nőtől szöges ellentétű stílussal rendelkező srác, vagy egy egyértelműen a pua szöveggel magát félistennek képzelő alfahím macho-állat menne oda, természetesen akkor amikor éppen foglalt a hölgy!

3. A leszólítás, nem személyiségjegy.

Az, hogy egy férfi leszólít valakit, nem árul el semmit a személyiségéből! Az egy cselekvés, a jelenlegi élethelyzetre való reakcióként. Nem CSAK azért szólíthat le egy férfi egy nőt az utcán, mert dugni akar, bombanő a csaj, nincsenek barátai, férfiak közt dolgozik, másnak már nem kellett stb.

Lehet egyszerűen azért is, mert bár jófej, vannak nők a baráti társaságában és a munkahelyén, de egyszerűen velük nem olyan a viszonya és kész, ő pontosan olyan lányt szeretne, aki a párja lesz elsősorban és nem a munkatársa/ismerőse.

Akkor én megírom, milyen helyzetben van az, amikor el tudom fogadni valakinek a közeledését: leginkább olyan szituációkban, amikben kialakulhat egy spontán beszélgetés. Pl. olvasok egy könyvet, amit a pasi is olvasott/látott, ha meg van filmesítve/ismeri a szerzőjét/maga is rég el akarta olvasni. Vagy nézelődök a városban, pl. épületeket, és elkezd velem róluk beszélgetni. Vagy állunk a postán a kilométeres sorban, és hogy oldja a feszültséget, elsüt valami poént, vagy kérdez valamit, ami kizökkent, akkor az szintén egy jó kezdés lehet. Vagy éppen nagyon elveszettnek tűnök, és tanácstalannak, mert mondjuk eltévedtem. Sőt, én ismerkedtem már úgy, hogy teaházban beszélgettem egy barátnőmmel, a közelemben ült egy srác, aki elkapott egy kis részt a beszélgetésünkből, ami egy könyvről szólt, és abba udvariasan belekotyogott, mert ő is akkor olvasta.

Szóval olyan pillanatokban, amikor esély van a kapcsolódásra. Lehet, hogy a randi jelenti egymás megismerését, de ahhoz, hogy én személy szerint igent mondjak egy randira, kell valami olyan pont, ahol tudok a másikhoz kapcsolódni. Az első esetben lett egy közös pontunk: az olvasás, tudunk róla kicsit beszélgetni, megtudok pár dolgot, így esélyem van, hogy szimpatikusnak találjam. A másodiknál elkezdünk beszélni egy viszonylag semleges témáról, de már látom, hogy odafigyelően jött oda, látta, mit csinálok, és nem megzavarni akart benne, hanem bekapcsolódni. A harmadikban a humora az, amihez kapcsolódni lehet, vagy a nyugalma és türelme. A negyediknél jön a "hős megmentő", aki észrevette, hogy valami nem okés ebben a figyelmetlen világban, ami szintén egy pozitív tulajdonság.

Attól nem lesz senki szimpatikus, hogy odajön, azt mondja, hogy szép vagyok és megkérdezi, hogy randizunk-e. Még ha normálisan teszi is, egy full semleges valaki lesz, és mivel én a zárkózottabb típusba tartozom, valószínűleg megköszönöm, és nemet mondok. De ha azt látom, hogy a férfi valamilyen módon kapcsolódni akar hozzám, akkor sokkal nagyobb eséllyel mondok igent akkor is, ha külsőre nem jön be annyira.

Kedves Hölgyeim!

Szerintem ha nagyon fiatal az ember akkor van még ideje dolgokra.De ha idősebb akkor ezekből a leszólítgatásokból is kevesebb fog előfordulni,szerintem.Én nem tartom idegen dolognak ha egy nőnek pl azt mondanám,hogy elnézést kérek öntől,de ne siessen mert szeretnék még önben gyönyörködni egy kicsit.Ha ezért megfedne akkor szerintem ott baj van a fejben.Mert gondolom,mindenkinek jólesik a dícséret.

Hát bizony, ismét beigazolódik az, amit írni szoktam: nem vagyunk egyformák.

Ez egy igen összetett dolog, amiről oldalakat tudnék írni, de nem teszem, megpróbálom röviden leírni:

- Mi az amit meglátunk először? A külső. Már itt bukhat a téma.

- Aztán ott van az életkor: nem mindegy, hogy ki mennyi idős. Lehetnek egykorúak a felek, lehet idősebb a férfi, fiatalabb a nő és fordítva. Ebben is válogatósak vagyunk, igaz?

- Magasság. Ugyanakkora, magas-alacsony, alacsony-magas.

- Aztán nem mindegy, hogy hol szólítanak le és mit csinálunk közben.

- Arról se feledkezzünk el, hogy nem mindig a férfi szólítja le a nőt, hanem fordítva is történhet.

- Aztán ott a családi állapot ... ez nem szorul külön magyarázatra azt hiszem.

- Milyen ürüggyel, milyen szöveggel szólítanak le?

Biztos tudnátok ti is hasonlókat írni.

Egy biztos, az "igazi" ismerkedések véletlenszerűen történnek. Eyg bizonyos helyen, bizonyos apropóból kifolyólag. Lehet nem lesz belőle szerelem csak ismerettségig jut a dolog, de az is valami, sőt!

Amikor gyermek/kamasz voltam (most 39 vagyok) több nőnemű ismerősöm, barátom volt, mint férfi. Később kicsit javult az arány, de ha ma összeszámolnám, akkor szintén több nő lenne, mint férfi. És ami fontos, hogy ezeknek az nő ismerősöknek csak kb 1%-tól akartam volna többet, mint egyszerű ismerettség. Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy könnyen ismerkedek nőkkel? ;)