Akinek sikerült, hogyan sikerült teljesen feladnia a társkeresést?

Volt egy teljesen jó életem (na jó, annyira azért nem, de voltak hobbijaim, elvoltam magányos elfoglaltságokkal, stb.), amíg rá nem pörögtem a társkeresésre.

Mindent megtettem, amit csak lehetett, míg végül azt vettem észre, hogy már másról sem szól az életem, minden döntésemet az alapján hozom meg, hogy mekkora az esélyem, hogy legyen végre valakim.

Közben egyre jobban megértettem azokat a nőket, akik inkább szexkapcsolatokkal vészelik át életük ezen szakaszát (akkor is, ha 10-20 évig tart), mert nem lehet normális embert találni, aki alkalmas lenne egy komoly kapcsolatra és lehetne vele közös jövőt tervezni.

Csak mivel én férfi vagyok, az én esetemben ez az opció nem járható út. Férfi oldalon ennek a megfelelője az lenne, amikor olyan nőknek udvarolsz, akiről már az első 10 mondat után kiderül, hogy nincs közös jövőtök, de azért a szex reményében folytatod és tart amíg tart, amíg bírod idegekkel és nem szakítasz vagy amíg ő nem váltja be a hozzáfűzött reménytelenségeket. Aztán jöhet a következő meg a következő...

Köszönöm, ebből én nem kérek. Igen, erre rá lehet fogni, hogy "nem teszel meg mindent önmagadért" meg "az esélyt sem adod meg", de nekem ehhez tényleg nincs gyomrom, még akkor sem, ha a legtöbb férfi ezt csinálja aztán amikor már nagyon buzog benne a családalapítási vágy, kiköt egy kevésbé gázos jelölt mellett és hirtelen mindent feláldoz azért, hogy megtartson egy olyan embert, akit nem is akart igazán.

Esélyt meg olyannak adok, akiben látok valami reményt. De ahol már az elején kiderülnek olyan problémák, amik biztosan a kapcsolat jövőbeli halálához vezetnek, akkor kár a gőzért és ebben szerintem ha van itt pszichológiában jártas válaszoló, az is megerősíti, hogy ha az illetőben nincs meg a változni akarási szándék, nem teszi bele a saját 50%-át és csak sodródik az árral, csodára vár, az nem is fog változni, maximum az életkörülmények kényszerítik változásra.

Ha a szülei/nevelői nem tudták jó esetben 18+ év alatt normális értékrenddel felruházni, ha a tanárai nem tudták 8/12+ év alatt logikus gondolkodásra megtanítani, akkor én még annyira sem fogom tudni.

Úgyhogy vagy marad az, hogy aktívan csajozok és a nagy számok törvénye alapján időnként akadna valaki, akivel pár hetes, pár hónapos kapcsolatokkal végigkínlódunk egy időszakot, hogy ne maradjak társ nélkül.

Fizetős lány nem opció, mert ő nem adja meg a társ érzését és nagyon mocskosnak érezném magam utána, hogy lealjasodtam és még fizettem is érte.

De sehogy sem tudom semmivel elterelni a gondolataimat. Egy ideig megy, amíg van valami flow élményem, de azt nem lehet 0-24-ben fixálni. És mikor mindenről az jut az ember eszébe az nagyon rossz tud lenni hosszú évek alatt...