Mit csinálnátok, ha egy ismeretlen de jóképű pasi bejelölne titeket facebook-on?

Nem jelölném vissza, mert van párom.

Ha nem lenne, természetesen visszajelölném és nyitott lennék ismerkedésre. Ha normálisnak, értelmesnek tűnne, akkor elmennék vele randira, ha nem normális, akkor letörölném.

És nem, tényleg nem járna ugyanez rondáknak, ez van. ;)

"És nem, tényleg nem járna ugyanez rondáknak, ez van. ;)"

Tudjuk mi ezt, csak valamiért a nőtársaid azt gondolják, hogyha ezt minden nap 1000x letagadják, akkor nem lesz igaz.

Akkor még valamit azért letisztáznék (12-es vagyok): Ha nem tetszene a stílusa, személyisége, viselkedése, ugyanolyan gyorsan menne a levesbe a jóképű, mint a ronda. Nekem csak olyan férfi kell, akihez testileg és lelkileg is tudok vonzódni.

Szerintem a legtöbben ezzel így vannak.

Ja, és amióta párkapcsolatom van, nem is léteznek mások, legyen akármilyen jóképű, nem érdekel.

Csak a félreértések elkerülése végett.

"Gondolom, akkor is ilyen harcias vagy, amikor naponta századjára olvasod itt, hogy a férfiak egysejtű lényeg, akik csak dugni akarnak, meg nyáladzanak a nők után, nem igaz? "

Én ugyan nem az a válaszoló vagyok, akitől kérdezed, de azért írnék pár gondolatot.

Én úgy hiszem, valamivel azért több férfi csupán dugni akaró, egysejtű lény, mint amennyi nő választ párt CSAK külső/pénz alapján.

Mindig is vágytam a férfiak társaságára, mindig szerelmes típus voltam, most is párkapcsolatban élek lassan 8 éve, és ismerek teljesen normális férfiakat, de... DE... Nagyon sokáig a kanos, engem emberszámba nem vevő férfiak tették tönkre a napjaimat, elvették minden önbizalmamat. Egyáltalán nem volt hízelgő, ahogy a testemért rajongtak, letapiztak (még régen, iskolában, vagy pl. szórakozóhelyeken), úgy éreztem, hogy totál fogyatékosnak néznek, szívatásból teszik, és állandóan a d.ugásról beszéltek. Volt, hogy láthatóan rosszul voltam, görcsöltem, sírós sz.arkedvem volt, és akkor is jöttek rám és taperoltak, röhögtek. Amikor néha kifejezésre juttattam a nemtetszésem, akkor jött az, hogy legyek normális lány, akkor majd tisztelnek, és öltözzek másképp, ha nem akarom, hogy b-aszni akarjanak. Oké, hogy kanos tinédzserek voltak, de ugyanennek a felnőtt verzióját lehetett látni rengeteg munkahelyen, vagy akár élsportolók között, celebvilágban. Rohadtul igaz, hogy sok helyen nem juthat előre egy nő, ha nem enged ezt-azt (szerencsére ez a tendencia már változik). Én már gimiben azért nem mertem szólni, hogy zaklatnak, mert tudtam, hogy akkor én szívom meg végül. Hát még, ha felnőttek csinálják nagyban, valami presztízzsel átitatott területen...

Ezen kívül rengeteg olyan férfi volt, aki nyalizós stílusban közeledett hozzám, de ha visszautasítást kapott, akkor lehordott mindennek. Olyannal is, akinek meséltem magamról, tudta, hogy nincsen önbizalmam, és ezt kihasználva taposott rajtam tovább.

Tudom, hogy közel sem az összes férfi ilyen, és örömmel tölt, hogy találtam normális párt, de ettől még úgy gondolom, hogy még mindig szorul egy kis változásra a társadalom.