Nők ti mennyire könnyen találtátok meg azt a valakit akivel gyereked lett/lesz?

Tapasztalatból mondom hogy 27 éves férfiaknál a nőknek már számít mit értél el az életben, és ezt hogy adod el.

Mit tudsz ilyen téren felmutatni? Milyen érdemeid vannak?

Nincs gyerekem, mert nem akarok, de ha ez számít, házasok vagyunk és felhúztunk együtt egy közös életet, vállalkozással, otthonnal együtt. Jó csapat vagyunk és bár gyerekről hallani sem akarok (nem csak tőle, senkitől), rá merném bízni az életem.

Nehéz volt őt megtalálni, sok kísérletezés, sok kudarc és nagyon-nagyon sok válogatás és könyörtelen szelektálás. Én az a hídégetős fajta vagyok, ha nem korrektek velem, ha túl sok stresszel jár egy kapcsolat valakivel vagy túl körülményes valaki, azonnal kivágom az életemből az illetőt, mert alapvetően nem félek az egyedülléttől, magányos meg sosem leszek és sosem voltam. Nem volt ez másképp a párkereséssel sem. Nem elégedtem meg, nem húztam túl sokáig az időt. Aztán a gyk-s vénlányjóslatokkal ellentétben simán találtam társat(!) még huszonévesen, akivel azóta sem kell küzdenem.

Ez engem is érdekelne, hogy amúgy anyagilag ilyen idősen már hol tartasz? Van már saját lakásod? Hitelmentes? Van stabil állások legalább nettó 400+ ezerrel? Van elég szabadidőd mellette?

Mert ha ezek nincsenek meg, lehetetlen olyan lányt találni aki egyáltalán férfiként tekint rád, főleg hogy rengeteg a hozzád hasonló férfi és bőségesen van kik közül válogatniuk a családot tervező, szülni akaró nőknek.