Szerintetek gáz ha 30 évesen szingli vagyok?

#11

Nem sajátból, én még a nősülés előtt leléptem, amikor az egyik kapcsolatomban ennyire komolyra fordult a helyzet.

De mondok neked valamit: már elmúltam 40 éves. És van egy baromi nagy haveri, ismerősi köröm korombeli férfiakból. A túlnyomó részük fiatalon nősült.

Kb. a felük el is vált már, amelyik fele meg nem, az folyton csak panaszkodik, hogy mi a francnak nősült meg, válna is el, de mi lesz a közös hitellel, a közös házzal, a gyerekkel, stbstb.

Egyetlen egy sincs köztük, aki elégedett és boldog az életével.

"Egyetlen egy sincs köztük, aki elégedett és boldog az életével."

De honnan tudod, hogy ne lenne még szarabb az életük, ha nem lett volna családjuk?

Vagy még egy dolog, hogy az életük utolsó 20-30 éve elég magányos lesz majd, ha nem lettek gyerekeik, feleségük.

13

Aki bevállalta a válást, pár év után talpra állt, a gyerekei meg majdnem felnőttek, annak jó élete van. Bár az elvesztegetett éveket sajnálja az ilyen is.

Plusz, nekem pl. nincs se feleségem, se családom, és elég jó életem van, irigykednek is rám :)

Ez meg egy hülyeség, hogy az utolsó 20-30 évük magányos lesz.

Mitől lenne magányos?

Egyrészt, 50-60 évesen még mindig meggondolhatja magát, és megnősülhet, elvehet egy fullos 30 éves fiatal gádzsit, és csinálhat gyerekeket.

Másrészt, ha nem amortizálja le magát a sok-sok idegeskedéssel, meg nem hajtja szét magát a melóval, hogy termelje a családnak a javakat, akkor idős korban is tök jó formában maradhat.

Harmadrészt, ha lerobban, akkor úgyis bedugja a családja egy öregotthonba, ahol szintén nem a család lesz a társasága, hanem a többi nyugger.

Negyedrészt, ismerek egy majdnem 70 éves ürgét a cégünknél, nem ment nyugdíjba, mert még simán bírja a melót, szereti is csinálni. És órási tapasztalata van, marha jól keres, és mivel soha nem volt nős, se gyerekei nincsenek, nem kellett rájuk egy kisebb vagyont elköltenie, emiatt egy nagyon jó egzisztenciát tudott felépíteni.

Nyaraló, vitorlás a balcsinál, fullos kocsi, fullos kecó pest mellett egy kertvárosban.

Fizikailag tök jó formában van, síelni jár, vitorlázni jár, pecázni jár, csajozik még mindig, tök aktív életet él, és mindig van társasága.

Ellenben ott van apám, aki már szintén 69 éves.

Ő elhitte ezt buta mesét, hogy ásó, kapa, nagyharang, holtodiglan-holtomiglan, a férfi dolga az, hogy családot alapítson. Csak a családjának élt.

Anyám otthagyta, anyagilag totál le van nullázva, mert amit egész életében keresett, azt ránk költötte, meg anyámra.

Most nyomorog egy lepukkant panelben. Nincsenek hobbijai. Nincsenek barátai. A nagyszülők már rég meghaltak.

Egyedül van, mint az ujjam, mert mi, a gyerekek se nagyon érünk rá vele foglalkozni, mert távol élünk tőle.

Szóval hagyjuk a hülyeségeket, a feleség, család meg a gyerek nem garancia a boldogságra.

Egy dologra garancia:

arra, hogy sok-sok éven keresztül erőn felüli gürcölés, önfeláldozás, emellett pihenés, hobbik, szórakozás gyakorlatilag nuku.

15. Ezek szerint mindenki a környezetéből meríti a tapasztalatait. Én meg azt látom, hogy a 86 éves nagypapám örül a fejének, mert ott van még neki mamám, ott van neki a lánya, az unokái és körülveszi őt a család.

A szüleim házassága nem sikerült ilyen jól első sorban apám alkoholizmusa miatt, de több legjobb barátom szüleinél látom, hogy mennyire jól működnek/működhetnek a dolgok 30 év és több gyerek után is és mekkora örömet jelent a barátaim apjainak (most 50-es férfiak) is a családjuk.

"nem kellett rájuk egy kisebb vagyont elköltenie, emiatt egy nagyon jó egzisztenciát tudott felépíteni. Nyaraló, vitorlás a balcsinál, fullos kocsi, fullos kecó pest mellett egy kertvárosban. Fizikailag tök jó formában van, síelni jár, vitorlázni jár, pecázni jár, csajozik még mindig, tök aktív életet él, és mindig van társasága."

De neked akkor ezek fontosabbak, mint a család, gyerek. Oké. De ezzel nem mindenki van így. Nekem a pénz nem jelent annyit, mint neked, pedig nekem is van és még lesz több is. Én nem tudnám elképzelni magamnak ezt az egész életre szóló agglegénységet, felhőtlen bulizást, nulla felelősséget. Huszonévesen ezek most még jól hangzanak és ezeknek is megvan a maga helye nálam egy ideig, de nekem a pénz, a hobbik nem töltik ki úgy az életemet, mint mondjuk a szoros emberi kapcsolatok teszik, ennek pedig természetes kiterjesztése a család. Főleg mivel nem mindenki egy nagydumás társaság közepe ember óriási ismerősi körrel.

"Másrészt, ha nem amortizálja le magát a sok-sok idegeskedéssel, meg nem hajtja szét magát a melóval, hogy termelje a családnak a javakat..."

"hogy sok-sok éven keresztül erőn felüli gürcölés, önfeláldozás"

[link]

#17

Nézd, ha valakinek mindenféle épeszű érv és racionalitás ellenére ez a rögeszméje, akkor tőlem csinálja.

Jó eséllyel megbánja majd, de az emberek nagyon kis része képes csak mások hibájából tanulni, a nagyrésze csak a saját hibájából tud tanulni, és nagyon kis része még abból sem.

Aki viszont nem rögeszmésen család-mániás, az gondolkodjon el rajta nagyon erősen, mielőtt ilyesmibe belemegy.

Nem csak a férfiak, a nők is, bár én a férfi oldaláról látom a dolgokat, lévén férfi vagyok.

Csak azért, mert ezt nevelték bele, hogy ezt "kell" csinálni, ne alapítson senki családot.

Márpedig az emberek nagyon részénél azt látom, hogy csak a társadalmi konvencióknak meg a neveltetésnek való megfelelés miatt megy bele ebbe a dologba, persze mindezt úgy, hogy magának is hazudik, hogy ő tényleg erre vágyik.

Szóval bárkinek, aki ilyen döntés előtt áll, csak azt tudom adni jótanácsként, hogy tartson egy nagyon mély önvizsgálatot.

És ha az jön ki, hogy igen, én tényleg imádom a gyerekeket, sokkal szívesebben lökdösöm őket a hintában meg társasjátékozok velük, minthogy mondjuk elmenjek a haverokkal megnézni a meccset, vagy a barátnőmmel egy hosszú hétvégére wellness-ezni.. akkor csinálja.

Ha az jön ki, hogy tényleg sokkal szívesebben venném meg a gyerekemnek karácsonyra az ájfon 28-at, mint magamnak a Nissan GTR-t, mert többet jelent nekem, hogy látom a gyerek szemében a csillogást, hogy végre megkapta álmai okostelefonját, minthogy nekem végre meglegyen álmaim autója.. akkor csinálja.

De ha nem, akkor inkább felejtse el.

18. Ne állítsd be a saját véleményedet az egyetlen épeszű, racionálisnak, az egyetlen jó és üdvözítő útnak. Én például tudom, hogy 2-3 gyereket szeretnék és kifejezetten saját magam miatt, saját indíttatásból. Azért, mert szeretnék jó apa lenni. Ez nálam egy fontos motiváció és cél az életben. De például az egyik legjobb barátom, aki mintaszerű családban nőtt fel, ő mondja is, hogy nem akar gyereket. Mind felnőtt értelmiségiek vagyunk, értelmes emberek és a barátaim körében is azt látom, hogy legalább a felük nem akar gyereket, családot. Őket sem próbálom megtéríteni, elfogadjuk egymást.

"És ha az jön ki, hogy igen, én tényleg imádom a gyerekeket, sokkal szívesebben lökdösöm őket a hintában meg társasjátékozok velük, minthogy mondjuk elmenjek a haverokkal megnézni a meccset, vagy a barátnőmmel egy hosszú hétvégére wellness-ezni.. akkor csinálja."

Ezzel egyetértek.

"Ha az jön ki, hogy tényleg sokkal szívesebben venném meg a gyerekemnek karácsonyra az ájfon 28-at, mint magamnak a Nissan GTR-t, mert többet jelent nekem, hogy látom a gyerek szemében a csillogást, hogy végre megkapta álmai okostelefonját, minthogy nekem végre meglegyen álmaim autója.. akkor csinálja."

Ezzel a mentalitással, hozzállással nem értek egyet. Nem csak így lehet nevelni egy gyereket, ahogy te ezt elképzeled. Pont azt látom, hogy anyagi értelemben meg te vagy az, aki nagyon meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak. Azokból is ki lehet lépni, nem csak a gyerekvállalás/családalapításból.

[link]

[link]

[link]

[link]