30+ éves agglegények! Mit rontottatok el eddig, miért vagytok egyedül, miért nincs gyerek, miért nem néznek rátok a nők? Mit csinálnátok másképp, ha vissza lehetne forgatni az időt?

Ezt ma olvastam: sajnos én 34 évesen is ezt érzem

35 felett egyre nehezebb.

30 évesen mikor egyedül maradtam, akkor még relatív gyorsan volt pár randi, és találtam egy nőt, akivel 5+ évet voltam együtt.

Persze már nem volt olyan könyű az ismerkedés, mint mikor 20-22 éves voltam de azért működött.

Mikor szétmentünk azt gondoltam, hogy megvárom, amíg túl leszek rajta, és ugyanúgy könnyen fog menni. Ennek már 2 éve. Egyszerűen ami régen működött az nem.

A nők nagy része vagy családos, vagy ha nem, akkor túl van millió csalódáson, szakításon, váláson, és sündisznóként bezárkózik a saját kis világába, esély sincs ismerkedni.

Nem akarlak elkeseríteni, de arra biztatlak, ha csak 32 éves vagy, hogy most még megtalálod az igazit, hidd el 35-36-38 évesen milliószor nehezebb lesz.

Nőként válaszolok, van egy pár ilyen ismerősöm.

1-világ életében fősuli, meló, nem is akart csajt, most meg már vágyik rá.

2-ő már 40+. Egy jól szituált 5/10-es csóka, aki csak a tőle jóval fiatalabb 10/10-es cicababákra ment, akiknek minimum azért legyen Dr. a nevük előtt, mert neki is van.

3-vallási meggyőződések alapján keresett, nem talált

4-egy tök átlag srác, aki 6/10, de neki csak olyan csaj kellett, aki 10/10, és lehet vele vagizni

5-súlyosan introvertált

Akkor ezek szerint nem is annyira egyedi eset, hogy 30 felett valaki szingli