Femcelek, titeket mi akadályoz az ismerkedésben?

Valószínűleg én vagyok a 17-esben (és előtte a 13-asban is, illetve utána a 19-esben) említett pici faluban élő, távkapcsolatot kizáró femcel. A 22-esnek igaza van, tegyünk helyre néhány alapvető dolgot.

Volt távkapcsolatom, tehát nem igaz, hogy meg sem próbáltam. Amikor még semmi más nem volt az életemben, csak a főiskola, már akkor is elég megterhelő volt. Aztán amikor bejött a főiskola mellé a munka, és még mindig úgy nézett ki a dolog, hogy szombat hajnalban indulhattam Bp-re, hogy aztán vasárnap este érjek haza, meg még ment az elégedetlenkedés is, hogy miért nem indulok lehetőleg már péntek este, munkából haza sem érve, hanem egyből hozzá véve az irányt, és hogy miért vagyok ilyen enervált, miért nincs semmi kedvem egész hétvégén programról programra futni (többnyire aktív, sportos programra ráadásul), akkor telt be végleg a pohár, bár voltak egyéb problémák is. Soha, de soha, de soha többé nem purcantom ki így magam, és a másiktól sem várok el ekkora áldozatot. Nagyon nem mindegy, hogy 100 km vagy max. 20-30, esetleg még annyi sem.

Nem csak a "csini osztálytársakról" van szó, hanem itt és a környező településeken konkrétan nem maradt egyedül egy nő sem rajtam kívül, és ehhez nem kellett 100 km-re vagy még több távolságra menniük innen, sem durván megalkudniuk, ergo bevállalniuk az említett legalja réteget (öreg, alkesz stb. fazonok). Mondjuk nincs is még egy ilyen pocsék nő errefelé, mint én, szóval könnyen belátható, hogy mi az oka annak, hogy kizárólag én nem jártam sikerrel helyben... Így az is, hogy elmehetnék akár az ország másik végébe is, teljesen mindegy lenne, mert ilyen nő ott sem kell senkinek, a legalja réteget leszámítva persze.

#26: "Volt távkapcsolatom, tehát nem igaz, hogy meg sem próbáltam."

Itt arról van szó, hogy meg se próbálod, teljesen elzárkózol csak azért, mert volt negatív tapasztalatod.

Ahelyett, hogy azt írnád, hogy számodra megterhelő utazgatni. Az érthető. Akkor utazik a másik.

"és a másiktól sem várok el ekkora áldozatot."

Megint gondolatolvasósat játszol és el akarod dönteni, hogy a másiknak mi az áldozat. Honnan tudod, hogy valakinek ez áldozatnak számít?

"Nem csak a "csini osztálytársakról" van szó, hanem itt és a környező településeken konkrétan nem maradt egyedül egy nő sem rajtam kívül"

És senki nem lépett le abból a faluból abban a pillanatban, ahogy lehetősége volt. Egy nő sem... És ezt higgyem is el, amikor pont az ilyen helyeken jellemző az, hogy sok nő menekülne bárhova, csak el onnan és lehetőleg valami nagyvárosba, ahol van munka, megélhetés, jövőkép.