Van itt olyan nagyon jóképű férfi aki úgy érzi sosem lesz komoly kapcsolata nővel (hiába szeretne), vagy sosem volt és nagyon magányos?

Szia!

20 éves vagyok, és szerintem esélyem sincs. Folyamatosan arra kell rájönnöm, hogy a kutyát nem érdeklem. Kifejteni, hogy miért vagyok magányos, és miért tojnak le magasról, nehéz lenne. Enyhe autizmus spektrumzavarom van, aztán nem mindig viselkedek, reagálok, ahogy az elvárt lenne. Van egy adag önbizalomhiányom is, zárkózott is vagyok, aztán volt olyan, hogy azt hitték, én hordom fent az orrom, és azért nem beszélek. Pedig nagyon nem így van. Én csak nem akarok más terhére lenni.

Járok pszichológushoz, de minek? Tavaly nagyon mélyponton voltam, és onnan rengeteget segített talpraállni, de szociálisan analfabéta vagyok, és ezen eddig a pszichológus nem sokat segített.

Ez generációs probléma egyébként. Már a nagyszüleim is társaságból kinézett, kiutált emberek voltak.

Bár nagyanyám és anyám legalább tudtak maguknak hasonló férfiakat kifogni, mert vonzó nők voltak, de én nem vagyok egy túl vonzó srác.

20F

Jaaa, hogy jóképű férfi van-e ilyen... hát, én nem tartom magam jól kinézőnek, persze a család hajtogatja, hogy milyen jól nézek ki, de szerintem ez badarság.

Szerintem létezik olyan férfi, aki jóképű és magányos. Elég ehhez egy spektrumzavar, aszexuális beállítottság, súlyos betegség (vagy akár csak olyan, amivel együtt szinte teljes életet tud élni, de megijednek tőle a nők), illetve egy adag szerencsétlenség, korábbi kiközösítések.

#13

#15

Az impotenciát, vagy a meleg srácokat szerintem ne keverjük ide. Egészséges hetero srácból alapból szerintem sok ilyen van, amit a kérdésben felvázoltál, hogy egészséges, jóképű hetero srác hány ilyen magányos farkas van, mint én, azt nem tudom.

Szerintem több, mint gondolnád. Nem kell sok ahhoz, hogy az ember élete elcsússzon egy előnytelen irányba. Egyetem után meg pl már szinte lehetetlen új barátokat szerezni, mondjuk nekem egyetemen, meg egyetem előtt se ment.

#13,14

A jóképűség is relatív, mint bármi más az életben. Én például egy ideig eléggé zárkózott voltam, az azt megelőző időszakban történ folytonos terrorizálások miatt, amit folyamatosan kaptam a környezetemtől. Talán ezáltal sohasem gondoltam magam kimagaslónak semmiben sem. Középiskolás koromban több lány is bepróbálkozott nálam, de én még akkor nem éreztem magam késznek egy kapcsolat kialakítására.

Mostanában viszont már egyre inkább hiszem magamról, hogy igen is eléggé jó megjelenésű és életerős vagyok. (Erről mesélhetnék, hogy minek köszönhető, de az a helyzet, hogy én sem tudom pontosan.)

Többször észreveszem, hogy elég sok lány, (főleg) a 40-es, csinos hölgyek igyekeznek szemezni velem, bár az utóbbit nem is nagyon értem... Ez talán valami objektív bizonyíték lehet arra, hogy azért csak beindítom valakik fantáziáját a másik nem képviselői közül.

100%-ig hetero vagyok, jól esne már egy barátnő, de valahogy még nem alakult úgy, hogy megismerkedjek életem első barátnőjével.

Szóval, lehet ilyen "fiúkat" találni, de valami mentális hátulütője lesz a dolognak, mint jelen esetben nálam.

23/F