Volt már, hogy azért nem akartatok valakivel randizni, mert magatokat nem éreztétek elég jónak a másikhoz képest?

Nem. Akit nem tartok elég jónak magamhoz, azzal nem randizok, nem tudnék felnézni rá. Tehát olyannal ismerkedem, akiben van olyan tulajdonság, amire felnézhetek. Persze az a legjobb, ha mindketten tiszteljük a másik személyiségét azért, aki. Pont hogy akkor randizok tehát, ha elég jónak tartom, ezért nem utasítanám el. Amúgy is, neki kell eldöntenie, hogy ő elég jónak tart-e magához. Ha igen, akkor minden rendben.

Amikor még tapasztalatlan voltam, nekem is volt olyan érzésem, hogy a randi partnerem milyen tökéletes, meg ez kis feszengést idézett elő és megfelelési vágyat, ami jól el is rontotta a dolgokat. De nincs tökéletes, szóval ha valaki annak is látszik, csak meg kell találni, miben nem az; próbálj másképp nézni rá, illetve magadban tudatosítani a saját értékeidet, és máris nem fogsz ilyen "túl jó nekem" érzésekkel küzdeni. Legtöbbször nem azért érzed ezt, mert a másik objektíven "túl jó", hanem mert nem tudod magad előtt és ebből következően mások előtt feltárni és képviselni az értékeidet.