Mivel töltitek az egyedüllétet a covid idején? Hogy bírjátok ki, hogy nincs párotok?

Igaz nekem van munkám (home office), covid előtt is egyedül éltem, de azon kívül, hogy kicsit kevesebb fizikai aktivitásra van lehetőség, sok minden nem változott. Egyáltalán nem unatkozom, sőt, inkább az a baj, hogy korlátozások mellett nehéz ennyi tennivalót besűríteni 8 óra előttre. Folytatom a hobbim (sportok szabadban), barátokkal online kapcsolattartás, néha személyesen, igyekszem fejleszteni a tudásom (nyelvtanulás, új receptek), többet olvasok...stb.

De ahogy olvasom a korábbi hozzászólásokat, úgy látom nem a párkapcsolat hiánya a legnagyobb gond, hanem hogy barátok sincsenek.

Én ezt lelkileg elég nehezen bírom - túl sok barátom sincs, mert ritkán tudok úgy megnyílni, egyedül is élek, a környéken nincsen túl sok olyan hely, ahova szívesen mennék sétálni, futni stb.

Elfoglalni el tudom magam, nem unatkozom, de néha jó lenne már valakivel megosztani a gondolataimat, akit érdeklek. Meg én mindig is imádtam kimozdulni, még ha egyedül is... színház, koncert, mozi, közösségi festés.

Most itthon jobbára filmeket nézek, podcastokat hallgatok-nézek (ha feltöltik videó formájában youtube-ra), edzek, olvasok, táncolok zenére. Meg azzal foglaltam el magam az elmőlt kb. 3 hónapban, hogy költöztem és berendeztem az új lakást, meg rávettem magam, hogy rendbe tegyem a fogaimat (bár az nem szabadidős elfoglaltság, de legalább hasznos). Szeretnék elkezdeni megtanulni jobban főzni, és szeretnék elkezdeni kézműveskedni (régebben csináltam ilyen projekteket, de mostanában nehezen tudtam magam rávenni). Meg vette, pár streamelős színházi előadásra jegyet (ez nekem még mindig nem az igazi, de legalább ezzel támogatom a színházakat, és igyekeztem olyanokra venni, amiket valószínűleg nem fogok tudni megnézni élőben, ha újranyitják a színházakat... mondjuk mert mindig más az adott előadás, vagy ha egyszeri és megismételhetetlen).

Egyetemista vagyok, így minden nap vannak óráim/tanulni valóim, heti 3-5x vannak táncóráim, találkozom a barátaimmal (átmegyünk egymáshoz, vagy sétálunk a szabadban), időt töltök a családommal, babysitterkedek; ha itthon ragadok, akkor filmet/sorozatot nézek, olvasok, írok, játszom a háziállataimmal, zenélgetek, telefonálok a barátaimmal, jógázom, nyelvet tanulok, elkezdtem csinálni a jogsit... szerencsére nem vagyok kapcsolatfüggő, így el tudom foglalni magam.

Egyébként aki ennyire magányos, annak inkább barátokat kellene szereznie, nem párkapcsolatot.

Nehezen bírom már a nonstop magányt.

Igazából semmi értelmessel nem foglalkozom. Sorozatokat nézek, néha tanulok, ritkán a hobbijaimmal foglalkozom. Bár már a hobbitól is herótom van.

Ami az egyetemen online oktatás címen folyik, az egy vicc, főleg, hogy most a tárgyaim nagy része tölteléktárgy. Ezért annyit járok be dolgozni, amennyit csak lehet (mérnök gyakornok vagyok). Egyrészt, mert legalább a munkahelyemre sikerült valamennyire beilleszkedni, a kollégákkal jól kijövök, meg kell a pénz is nyilván.

Nemrég szereztem életem első autóját.

Barátaim nincsenek, illetve csak kevés haverom. Sajnos így hozta az élet. Általánosban, meg gimiben sem igazán sikerült beilleszkedni. Egyetemen sem, de ebben nagy szerepet játszottak a lezárások. Meg ahogy észrevettem, itt már mindenkinek megvan a saját maga kis kialakult élete, a többség idősebben ment egyetemre, mint én (ha nem csúszom, 21 éves leszek csak, mire végzem). Nem nagyon vevők az emberek új kapcsolatokra, legalábbis velem nem.

Lassan teljesen elvesztem a maradék reményt is arra, hogy valaha legyen valakim. Legyen az barát, barátnő, vagy csak egy új haver. Mert honnan lenne? Az egyetemet lassan elvégzem, és talán ha ősszel lesz hagyományos oktatás. Bár, addigra a zéhák lesznek a legkisebb bajom, mert el tervezek költözni otthonról + a munka...

A társkereső alkalmazások nem jöttek be. Matchem volt, de a nulla/értelmetlen válasszal nem tudok mit kezdeni. Nem vagyok szórakoztató központ.

Egyébként meg fogalmam sincs, hogy hol kéne barátokat/párt keresnem. Az egyik válaszoló okosan elmondta, hogy párkapcsolat előtt legyen baráti társaságom. Aha! Aztán honnan? Meg aztán, csak akkor lehet engem szeretni, csak akkor lehet belém valaki szerelmes, ha van legalább x db barátom? Vagy ezt hogy értik egyesek?

Visszatérve arra, hogy hogyan foglalom el magam...

Tavaszra összerakom a robogómat, aztán hülyéskedem egy kicsit vele. Úgyszintén tavasszal el kell kezdeni a teraszépítést, édesanyám autójának kilakatolását (mostani állapotában nem menne át a műszakin).

Ha anyagilag összeszedtem magam, elmegyek majd ide-oda túrázgatni a kocsimmal, messzebb otthonról. Teljesítménytúrákat vagy fél éve nem szerveznek már, de facebookon vannak ilyen túratárs-keresős csoportok. Bár, ott meg többnyire ilyen negyvenes-ötvenes nők keresnek maguknak x+egyedik barátzónás palit...

Más ötletem tényleg nincs a magány enyhítésére. Társkeresők közül talán a Facebook Dating megérne még egy próbát, de azt meg az adatvédelmi beállításaim miatt nem tudom használni.

20F