Miért csak akkor tudok egy lányt megtartani, ha anyagilag kihasználom őt és semmibe veszem?

Már a kedvem is elmegy az egésztől így. Amikor önmagamat adom és normális vagyok, akkor rendszeresen ki akarnak használni. Be akarják költöztetni hozzám a családot (nem cigányokról van szó), utalnak rá, hogy költözhetnénk nagyobb ingatlanba, vehetnék kocsit, beülhetnénk ide-oda, rendelhetnénk kaját, a sok-sok apróság, ami havi szinten közel 100 ezres nagyságrend.

Ha viszont felveszek egy szakadt farmert, koptatott bőrdzsekit, megfogok egy 2 literes flaska bort és haveromtól kölcsönkérem a 8 négyzetméteres szuterén tárolóját a nyolcban, akkor a nők valahogy ragaszkodnak hozzám. Van, hogy inkább ők hívnak magukhoz, hogy ott jobbak a körülmények. Meg akarnak menteni. Elküldöm őket, hogy hagyjanak békén és megjelennek éjjel, hogy így akarok-e élni és felpofozzanak-e vagy összeszedem magam. Ha nyíltan megcsalom őket, akkor szintén megjelennek személyesen kisírt szemekkel és közlik, hogy nagyon megbántódtak, de adnak még egy esélyt. (Úgy, hogy nem kértem esélyt).

Ha önmagamat adom és közlöm, hogy fizethetnénk felesben a dolgokat, akkor már látom a szemükön az elmerengést és azt, hogy offolniuk kéne engem.

Ha a szakadt arcomat mutatom, akkor olyan alapszinten lehúzok tőlük pénzt kajára meg kikapcsolják a villanyt-ra, mintha csak cigit kérnék valakitől. Amúgy meg nem is dohányzom, ezért is nehéz adni ezt a szakadt tróger szerepet.

És nem arról van szó, hogy különböző nőknél próbálkozom. Mindig ugyanazoknál a nőknél próbálkozom. A valódi énemnél még a flaskás felnyírt hajú alter csajnak is pörögnek a dollárjelek a szemében, csak neki nem olyan mértékben, a szakadt énemnél meg diplomás, jó családból való lányok is odáig vannak értem.

Miért van ez? Tényleg ennyire beteg a világ? Tényleg ennyire erről szól az evolúció? Férfiként nem lehetsz őszinte, mert akkor ráfizetsz?

Egyenlőség pedig nincs, csak a mesékben? Vagy te húzol le valakit, vagy téged húznak le?