Egy 30 éves nőnek nehéz lenne már olyan férfit találnia, akinek nincs egy gyerek a nyakán?

Nem értem mi a problémátok a kérdezővel, miért kell egy egyszerű kérdésbe belekötni...

Teljesen reálisan látja a dolgokat. Egy apának vagy anyának mindig a gyereke lesz az első, akár elvált, akár nem... Aki meg lemond róla, gondolom a kérdező sem tudná olyannal nyugodt szívvel összejönni, és még az is kacifántos... Ne lássunk már problémát itt ahol nincs!!

N

Kissé megütötte a szememet a kérdező elejtett mondata, miszerint "tőlem sajnálna mindent, csak a gyerekre költene". Eszerint ő erőforrásnak titulálja a férfiakat, amikből a nők és a gyerekek táplálkoznak, akik mindannyian az anyagi javakért dúló harc katonái.

De abban a tekintetben egyetértek vele, hogy nem akarja a kettőjük életét idegen gyerekekkel is megosztani, akik őt nem biztos, hogy szeretni fogják, vagy egyáltalán elfogadják, a nevelésükben nem vehet részt, és valószínűleg képben lesz egy ellenséges exnő is anyaként. Sok ilyet láttam már. A nők rendszerint zsigerből gyűlölik a többi nőt, főleg az utánuk következő trónörököst, és azon lesznek, hogy a gyereküket/gyerekeiket is ellene hangolják.

Én 42 éves férfi vagyok, nincs gyerekem. Minden barátnőm akart, de valahogy sosem éreztem egyikkel sem, hogy velük vágyom a hátralévő életemet leélni, ezért nem erőltettem a családot. Egyik exnőmnek két gyereke is volt, és örök problémaforrás volt, hogy nem mehetünk el miattuk sehova, mindig otthon kell lennie, vagy csak nagyon ritkán szabadul. A gyerekek néha irritálóan viselkedtek, de nem szólhattam rájuk, mert nem az apjuk vagyok, és gyereknevelési kérdésekben nem lehetett szavam, mert ő már rutinos anya, csak jobban tudja, mint én, ugye...

Szóval ezentúl én is csak gyerektelen nőkkel kezdek. Ha valaha lesz közös, akkor együtt éljük meg a szülőséget minden jó és rossz oldalával együtt, hasonló jogokkal, beleszólással, ha pedig nem lesz, akkor legyen szabad, gondtalan és súlyos felelősségektől mentes életünk.