Mennyire jellemző, hogy egy férfi 30 éves koráig nem képes párkapcsolatot létesíteni?

Vannak egyéb körülmények is, amik ha feje tetejére áll az ember, akkor is ellehetetleníti a dolgot.

Defektes, lehúzó szülők, 0 anyagi háttér, rossz élettér.

Megfelelő lökettel minden egyszerűbb.

Ha figyelembe vesszuk, hogy a nok 80%-at a top 20% ferfi passzolgatja korbe, akkor mar csak egy kis matek kell....

37F incel

Persze, harminc évesen fogd a szüleidre..

Sokban hátráltathatják, de nem ezzel, hogy nem engedik hogy otthon dugd meg, vagy elkérik a pénzed, hanem éveken át vernek és aláznak szavakkal naponta, és elveszik az önbecsülésed, életkedved ezáltal, így te nem kezdeményezel. Elzártak, otthon tartanak, otthon tanítanak, nem tudsz szocializálódni, nem tudod, mi a normális.

Amúgy ha egy 30 éves férfinak soha nem volt kapcsolata:

-nem ép pszichésen. Erről tehetnek a szülei is, illetve tehet a genetika is, de leginkább vegyesen hat

Ez lehet egy sima személyiségzavar is legtöbb esetben, leginkább szorongás, túlzott elvárások magával vagy környezetével szemben(ezis szorongás), bármi más lelki baj, ami a szociális kapcsolatokat korlátozza.

Testi sérüléssel, dadogással, kövéren, bután, szegényen is találnak társat az emberek, akit megszeretnek. Akinek nem megy, annak magával van gondja.

Egyszer egy nagyon nagyon kövér(150kg vagy több), humán diplomás, elöl hiányos, csálé fogsorú férfival is találkoztam, ott a szorongás miatt volt igénytelen a kinézetével szemben, de fiatal, vékony lányokkal ismerkedett neten..

Minden férfinak pszichológus/pszichiáter kell, aki nem tudja, mi a gondja, és általában szorongást kezelnek náluk, ami ilyen olyan tünetekbe csap át. Mint pl fiatal, vékony modell lányok vadászata(státuszszimbólum, hogy értékesebbnek érezzék magukat, hogy legyen önbecsülésük), nők túlértékelése(nem merik megszólítani őket, mert keveset gondolnak magukról hozzájuk képest) meg ilyesmi.

Menjetek dokihoz! Akármi rossz ért, keressetek valakit, aki kikezeli a szorongást, ami kb arról szól, hogy dicsérnek és támogatnak a beszélgetések alatt és elmondják, hogy értékes ember vagy. Úgy mondják, hogy el is hiszed, hogy vagy olyan jó, mint mások! Így könnyebben fogsz tudni ismerkedni, eljársz emberek közé és lesz merszed nyitni. Ha nagyon nem megy, kapsz egy kisdarab xanaxot vagy más szorongásoldót, úgy sikerülni fog leszólítani bárkit, és ha el is hajt, legközelebb menni fog szorongás nélkül!

Egy idő után menni fog:) Még az incelek is kevésnek érzik magukat. Tipikusan olyan, mint mikor az emberek utálnak egy csoportot, gazdagokat, vagy diplomásokat, mert nekik nincs.. ezzel a szégyenérzettel, hiánnyal nem tudnak megbirkózni ezért könnyebb utálni a csoportot.

Menjetek olyanhoz, aki normál szülők dolgát végzi, elfogad titeket, meghallgat titeket és elmondja, hogy értékesek vagytok és semmi baj, ha sokáig nem megy valami!

A kérdés nem elég árnyalt. Ugyanis nem írtad le, hogy te mit nevezel "párkapcsolatnak". A 30 alatti és 30 körüli férfiak igen nagy hányadának ugyan vannak és voltak is szexuális kapcsolatai, akár együtt is élnek vagy éltek nőkkel, de mélyebb lelki kötődésre, elköteleződésre nem hajlandók vagy nem képesek. Mivel azonban a nők elköteleződést szeretnének kapni egy férfitól, ezen férfiak nagy része a hitegetés és a halogatás taktikáját folytatja. Jólesik nekik, hogy van egy barátnőjük, ez egyfajta kellemes adománya az életüknek, de húzzák-halasztják a házasodást és a gyerekvállalást, amíg csak lehet. Ha pedig a nő elveszti a türelmét a várakozásban, otthagyják és keresnek egy másikat, akivel eljátsszák ugyanazt, s így tovább.

Egyszóval meg kellene különböztetni a "kellemes élet-adalék" típusú párkapcsolatot és a "te vagy az én igazi lelki társam" típusú párkapcsolatot. Ez utóbbi típusú párkapcsolat 30 alatt, sőt 35 alatt is elég ritka a férfiak körében. Talán tízből 2-3 férfira jellemző. Az előbbibe viszont sokkal többen belemennek, hiszen ugyan miért ne, ha jólesik, bármikor meg lehet szakítani, és semmi negatív következménye nincs?

A helyzetben az a szomorú, hogy a nők egy része belefásul a küzdelembe, s végül végleg együtt marad egy olyan férfival, aki a lelke mélyén nem hajlandó vagy nem tud elköteleződni. Talán szül is neki gyereket, akit fel is nevel, de lélekben "magányos" marad, annak ellenére, hogy "párkapcsolatban" él.

Ez azért nem teljesen igaz ebben a formában.

Mi az első , a legelső? Meglátod őt. Meglátjátok egymást.

Ha nem tetszel neki, akkor el sem jutsz odáig, hogy kiderüljön, hogy hol laksz, mennyit keresel, milyen életed van stb.

Ugyan ez a társkeresők ...nem tud még rólad szinte semmit, ha nem tetszel neki meg sem ismeritek egymást.

Szóval!

A kérdés az, hogy eljut e odáig az ember, hogy találkozzanak és elmenjenek egy randira?

----> mert a legtöbb embernek ez jelenti a problémát, hogy el sem jut első találkozásig, randiig.

(Az, hogy milyen a család hol lakik mennyit keres....az csak jóval utána)

Randira sem jutottam el soha 29 évesen

Tehát annyira nem ezzel a részével van a gond, hanem az előttivel

Súlyos gondok