Más 30 feletti is ezt tapasztalja? Tényleg már csak a valamilyen módon problémás emberek maradtak szabadon?

1. Nyilván én sem vagyok tökéletes, de átlag felettinek érzem magam a belső értékeim terén, külsőleg pedig átlagosnak. Komoly problémám nincs. Nem vagyok szerencsejátékfüggő, alkoholista, drogos, szexfüggő, HA nem laza a kapcsolat, hanem monogám, akkor nem megyek félre, viszonylag jól keresem, vannak hobbijaim, érdeklődési köreim, nem csak a tévé, gép előtt fekszem egésznap. Hosszasan lehet velem beszélni egészen sok témáról.

Illetve jóban vagyok minden exemmel, szóval nem hinném, hogy nagyon problémás egyed lennék.

2. Nem mondtam, hogy úgy is van, ahogy leírtam, hisz hozzátettem a végén, hogy "én igy érzem". Reméltem, hogy ez megfelelően kifejezi azt, hogy valószinűleg nincs igy, csak nincs szerencsém, nincsenek olyan lehetőségeim, hogy pl munkahelyen ismerkedjek, mert önfoglalkoztató vagyok. PL.

Engem csak az érdekelt, hogy másnak is hasonlóak a tapasztalatai, őszintén szólva pozitiv példákat várva, mint pl. "Én most ismerkedtem meg egy épitészmérnök csinos, értelmes nővel" blablabla.

Az ugye megvan, hogy pont rólatok beszélek, kedves utolsók? Nem éppen egészséges mentális állapotra utal(vagy nem megy az értő olvasás), az, hogy besértődtök, magatokra veszitek azt, ami nem is lett soha kimondva.

Még egyszer és utoljára hangsúlyozom: az "én igy érzem" nem egyenlő azzal, hogy igy is gondolom és főleg nem azzal, hogy igy is van szerintem.

Illetve senki nem lesz attól selejt, hogy nem "szép, igényes, okos, olvasott, humoros és nem túlságosan munkaorientált nő", főleg, hogy ebből több pont szubjektiv.