Egy nagyon vonzó csinos barátnő az egy társadalmi státusz, a társadalom szemében több leszel ha melletted egy csinos barátnő áll?

#29: "Mondhattad volna, hogy a mai világban a pasik csak azért akarnak csajozni, mégpedig kifejezetten jó nőket felszedni, hogy más (náluk esetleg magasabb státuszú) pasiknak hencegjenek vele, és amúgy összességében véve a hetero pasik nagy része egyáltalán nem is kedveli a nőket, viszont a nők kellenek ahhoz, hogy más pasik szemében státusz vívjanak ki maguknak."

Lényegében igen, "csak" nélkül.

És lehet rajta élcelődni, de szerintem ahogy ezt így leírtad magad is elgondolkoztál rajta (legalábbis remélem), hogy a férfiak többségének (azokról beszélek, akik NEM kapcsolatfüggők, lelkisérültek meg nem fakatikus konzervatív szélsőjobbosok, múltba révedők, modern dolgokat összességében elvetők tehát akik potenciálisan amúgy is kellenének a nőknek) akiknek AMÚGY teljesen rendben van és teljes az élete, jó karrierrel, megbízható baráti körrel, hobbikkal, kisebb-nagyobb sikerekkel, kisebb-nagyobb célokkal, a családjukkal is jó a kapcsolat, rokonaikkal, azoknak mi a jó francért kellene egy nő, milyen szerepet töltene be az életében?

Felerezsi? Fele-házimunka? Utódszülés és gondozás? Bújás,intimitás,szex?

Ha sokáig egyedül élsz (tehát pont olyan vagy, amilyenre a nők többsége vágyik, nem mamahoteles meg nem is kapcsolatfüggő), akkor az első kettő természetes, megszokott dolog, igazából jobban idegesít, ha valaki máshogy, a megszokottól eltérően rendezkedik az életteredben, ha valakit kerülgetned kell, ha valakivel kompromisszumosan meg kell osztani amit eddig csak te laktál be, mint maga a várható előny, hogy a fele teher leesik a válladról. Főleg, hogy ez utóbbi is csak az elején lesz pozitív, utána már az válik természetessé, hogy CSAK a felét teszed bele (amúgy is öregszel, nem fiatalodsz) és utána már azért fog menni a vita, ha a másikat túl sokszor kell helyettesítened. Mert lényegében (házi)munkatársak lettetek, illetve (bérlő)társak is egyben.

Az utódlásnál már vannak designerbébik meg lesz 3D nyomtatott anyaméh, de ezek még gyerekcipőben járnak, a béranyaság olyan fura, hogy más, idegen nő hordja ki a saját genetikai állományodat, ráadásul drága is és jogilag sincs teljesen lefektetve. Marad a bújás, intimitás, szex, amiből utóbbi nyers aktus lett, ami divattá vált a prostitúció révén, de Japánban például vannak hivatásos ölelőemberek. Mert ott jobban vannak, akik CSAK azt igénylik, vagy azt IS, de főleg azt.

És ne a tükröt próbáld dühödben visszafordítani, hogy a modern, emancipált nőnek sincs szüksége férfira csak jó karrierre, kisállatra meg vibrátorra, hanem gondolkozz el a témán.

Meg hogy eleve az egész evolúciónak, utódlásnak meg szaporodásnak sincs semmi értelme, magának a létezésnek sincs semmi értelme. Legalábbis ha mi adunk neki értelmet, akkor egyéni preferenciától függően az élmények, tapasztalatok gyűjtése ugyanolyan fontos, minthogy ezt a láncolatot fenntartsd azzal, hogy te is csinálsz valakit, aki a génjeid 50%-át hordozza, cserébe lemondasz a lehetséges élmények és tapasztalatok 80%-áról (ha nem vagy nagyon gazdag, hogy hivatásos dadusra passzold a gyereket, akinek az eltartási költségét is kitermeled olyan jól fizető munkából, ami mellett van annyi szabadidőd, hogy még utazgatni is tudj).

Ellenben maga az ösztön megélése fontos, hiszen azonnali visszacsatolást eredményez a hormonháztartásunkban függetlenül attól, hogy a fogantatás megtörtént-e vagy sem.

De a modern kornak köszönhetően a kettőt külön tudjuk választani egymástól. A középkorban nem lehetett, akkor muszáj volt általánosan önmegtartóztatással paráztatni a népet, mert különben rengeteg lett volna a gyermekáldás, de arányaiban jobb nem lett volna a túlélési esély, maximum rosszabb a még nagyobb leterheltség miatt és afrikai szintre süllyed volna Európa.

Plusz akkor pont emiatt sokkal nagyobb szükség volt ágyútöltelékekre és jobbágyokra, emiatt a kontrollált gyermekáldást népszerűsíteni kellett.

Szóval tényleg nem értem mi ebben a probléma és mit kell ezen felháborodni, főleg mikor a nőknél ugyanúgy státusszimbólumként funkcionál a férfi.

Ha összejössz Danny DeVitoval más lesz a vélemény a hátad mögött, mintha Henry Cavillel jössz össze. Pumped Gabonál vegyes, egyesek a jó pasiságát hangsúlyozzák ki, mások az üresfejűségével próbálnak a hátad mögött degradálni.

Az ember is az összes többi élőlényhez képest a fajtársai közötti elhelyezkedési pozíciója alapján határozza meg önmagát. Egy dolog a belső önBECSÜLÉS, másik a külső önÉRTÉKELÉS. A kettő nem összekeverendő.

Ráadásul ha nincs szimmetriában egymással, akkor nagyon keserű életed lesz, mert ha az önbecsülésed magasabb, akkor mindig úgy érzed, hogy nem értékelnek eléggé, megbecsülhetne jobban a párod, főnököd, társadalom, jóisten (mert nem adott elég egészséget, szépséget, tehetséget) és egy keserű, negatív élethez vezet.

Ha alacsonyabb, akkor pedig imposztor szindróma, állandó habozás, sikertől való félelem, szorongás, mert magad sem tudod hova tenni, hogy egy magadfajta selejt kis genetikai hulladék hogyan lehet ennyire szerencsés vagy ha átlagosnak tartod magad, hogyan lehetsz 4 nyelven beszélő PhD agysebész szépségkirálynő, aki számos sportversenyt is megnyert.

És ez is, mint a "légy önmagad" nem olyan, hogy fogod magad és másmilyen leszel, mert nem tudsz. Az önbecsülés alapból jön, az önértékelést pedig kívülről adja a társadalom, mondhatni validálja az önbecsülésedet, vagy nem.