Miért kell a visszautasításhoz némely férfinak "normális indok"? És miért gondolja, hogy ő bírálhatja el?

Nem tudom a kérdésre a választ, mert nő vagyok, de én mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy valaki a fejlődés miatt kérdi meg.

Nyilván most arra gondolok akik szimplán felteszik a "miért" kérdés, nem pedig azokra akik zaklatnak, besértődnek és az idokaidat is megkérdőjelezik.

Le leszek pontozva, de nem érdekel.

Engem érdekelne, hogy miért utasítanak vissza. Ha annyit válaszol nekem hölgy hogy "CSAK", akkor én azon nem tudok érdemben változtatni a jövőben.

Ugyan ez van az állásinterjúknál. Ha nem adnak választ, vagy építőjellegű kritikát, akkor sem fogom tudni, hogy min változtassak a következő interjú során

28/f

Azt várjuk, hogy ŐSZINTÉN megmondod, hogy "Ne haragudj, de nem jössz be ezért és ezért."

Azzal van a baj, hogy ti magatok sem tudjátok ritka kivételektől eltekintve, hogy mi alapján jön be vagy nem jön be valaki, kémiának meg ilyeneknek hívjátok még ti is, mintha valami tündérpor vagy Cupido lenne a dologban, közben meg csak arról van szó, hogy olyan genetikai állománnyal rendelkezel, akinek nem jön be a másik fél genetikai állománya. Taszítja vagy semleges.

Utóbbiakból lesznek a béták, mikor bizonyos kor fölött fontossá válik számotokra a családalapítás és itt lesz érvényes a "minden nő k..rva" szállóige, amin gyakran megsértődtök, mert képtelenek vagytok ezt is Arisztotelész-i módon értelmezni, triggerel a pejoratív fogalom.

Pedig valójában azt jelenti, hogy van olyan nő, aki a leendő gyerekéért hajlandó olyannak a rendelkezésére bocsátani a punciját, akit amúgy nem kívánna úgy igazán, csak jó ember az illető.

Olyan is van, aki sugar kapcsolatban van még az előtt is létezett, mikor megalakult ez a modern fogalom.

És végül olyan is, aki azt hiszi független, erős, feminista nő és nem veszi észre, hogy shoppingolással kompenzál meg a kisállataira költ és cserébe a főnökeinek vagy ügyfeleinek prostituálódik, megosztja örömmel a "legyen a munkád a hobbid" idézeteket, közben meg kapkodja be a Xanaxot, hogy el tudja viselni a következő napot is, mert hiába imádja akár a körmös munkáját, ha az ügyfeleit nem, viszont a bérleti díjat, vállalkozói hitelt, lakhatást, stb. fizetni kell.

És mondom, van egy maréknyi kivétel, olyan racionális nő, aki tudatosan nem akar erre az útra lépni, függetlenedni akar a rendszertől, épp csak annyira és annyit dolgozni, amennyiből az alapszükségletei megvannak vagy azért dolgozni sokat, hogy ő kerüljön a képteletbeli pénisz jobbik végére tulajdonosként vagy részvényesként és szerényen él, mint a néhai IKEA vezér vagy Warren Buffet, ha ezeknél szegényebb, akkor még szerényebben.

És most mindenki gondolkozzon el, hol vannak az ilyen nők? Na? Ismer valaki ilyet egyet is?

Persze a társadalom is abba az irányba húzza őket, hogy aki racionális nő, annál erős a kísértés, hogy aranyásó legyen vagy más módon éljen a testéből, de akkor másik kérdés: Az ilyen nők közül mennyi olyan van, aki jövőt tervez tudatosan, nem pedig a jelenben próbál meg kimaxolni minden luxust?

Lehet, hogy szeretjük az egyenességet?

Sokszor a nők írják, hogy nekik szükségük van kommunikációra, nos, akkor csak a következetességet várjuk, hogy a nő is kommunikáljon.

"De így csak tovább csökken az esélyük. :D"

Matematikailag annyival csökkenti az esélyét, mint mikor rácsulázol a félkarú rablóra, amikor a következő körben is benyeli a pénzedet.

A nő kioffolta őt, onnantól irreleváns bármit is csinál. Nyilván a törvényi kereteket szem előtt tartva, mert ha agyonveri kisbaltával, akkor elviszi a rendőrség és "néhány körből kimarad büntiből" (aztán lehet, hogy épp ez hozza majd szabadulása után meg a sikert, hogy ilyen rosszfiú fehér létére).

Persze nem logikus lépés, de ilyenre mondom, hogy sajnos nem vagyunk robotok, érzelmeink vannak és egy idő után mindenkinek eléri a tűrésküszöbét a sok visszautasítás.

A pálya széléről mindig könnyű okoskodni és előadni a higgadt, sztoikus bölcset.