Mennyi segítség, támogatás várható el egy kapcsolatban, és mennyire kell önállónak lenni?

Szerintem az az alap ami az előző kapcsolataidban volt, a mostani tűnik nekem kicsit nem törődömnek.

De ez csak az én veleményem.

Nem is tudom, hogy maradnak életben azok akik egyedül élnek?

Nekik MINDENT egyedül kell intézni, ha zuhog az eső vagy ha mínusz 10 fok van akkor is.

Egy párkapcsolatban az a normális ha két ÉLETKÉPES felnőtt ember nem azért van együtt, mert el akarnak kényelmesedni és a másikban látják a "pótszülőt". Valaki intézzen kaját, valaki segítsen anyagilag, valaki vigyen el A-ból B-be, ahogy anyuka és apuka tette, mert ez olyan kényelmes....

Az ilyen emberek azok akik már tinikoruktól folyamatosan kapcsolatban vannak valakivel, mert egyedül nem tudnak létezni. Aztán meg ha véletlenül egy olyan párkapcsolatba kerülnek ahol a másik fél úgy gondolja, hogy legyen önálló, életképes felnőtt, akkor ki vannak akadva, ahogy a kérdező is.

Más dolog az ha a párod figyelmes, és önszántából megtesz egy két dolgot szeretetből érted, és más dolog az ha te elvárod hogy vigyenek A-ból B-be stb, stb.

Milyen segítséget kap az az ember aki egyedül él????? Boldogul ahogy tud.

Vannak akik végletekig el vannak kényeztetve, ehhez vannak hozzászoktatva, és ha véletlenül van valami változás, akkor teljesen "lehalnak", hogy nekik senki sem segít, nem kapnak támogatást.

Most nyugodtan lehet lepontozni, tudom, én vagyok a gonosz, aki ki merte ezt mondani.

Én agyvérzést kapnék, ha a párom kérdezgetné, hogy ettem-e és ha nem, akkor még ötletelne is, hogy mit egyek. Ha meg nem lenne jogsim, és gond lenne valahová eljutni, inkább azon lennék, hogy megtanuljak vezetni. Mondjuk ez pont így is történt annak idején.

Ha valamiben segítség kell, akkor szólok, de alapvetően meg tudom oldani a dolgaimat, és szerintem ez jól is van így.

Enni tudok egyedül is, nem csecsemő vagyok, az engem is idegesítene, ha ezt kérdezgetné folyton a párom. Azt se várja el mindig, hogy furikázzam, nem taxisofőr vagyok (mondjuk az én páromnak is van autója), persze ha belefér az időmbe, simán lehet róla szó, de nem minden egyes alkalommal, amikor kell mennie valahova. Én se furikáztattam magam az exeimmel, amíg nem volt autóm, ha maguktól felajánlották, hogy elvisznek, örültem, de máskülönben megoldottam tömegközlekedéssel.

Nekem inkább az esik jól, ha pl. most látta a párom, hogy tönkrement az edzőcipőm és vett nekem újat. Vagy tudja, hogy milyen helyre szeretnék elmenni és oda elvisz. Vagy mindig hozza nekem a kedvenc édességem. Meg ilyenek. De hogy azt kérdezgesse folyton, hogy ettem-e, hát bakker felnőtt ember vagyok, ha éhes vagyok, eszek, nem a páromra várok, hogy hozzon nekem valamit.

De kinek mire van igénye, mindenkinek más a szeretetnyelve, amint ezt a válaszokból is látod.