Milyen kérdéseid vannak, amikkel le szoktad "tesztelni" a másik megbízhatóságát már az ismerkedés alatt?

Nincsenek tesztkérdéseim, nem az egyetemen vagyunk.

Ha figyel az illető, akkor észrevenni, ha a másik kamuzik, mert ellentmondásokba keveredik előbb-utóbb.

Nincsenek tesztkérdéseim. Ha valamit megtanultam a pályafutásom során (szakmailag!), hogy a kérdőíves eljárások a legegyszerűbbek és a legmegbízhatatlanabbak.

Annyira pedig nem félek sem az élettől, sem más emberektől, hogy az első randikon keressek életre szóló garanciát. Ilyen nincs. Apám 40 év házasság után ölte meg majdnem az anyám szándékosan, hosszú fenyegetőzések után úgy, hogy előtte 40 évig kezet sem emelt rá. Az életre nincs garancia. A sajátodra sem, arra sem, hogy nem basznak ki holnap a munkahelyedről, arra sem, hogy a következő orvoslátogatásnál nem vágják az arcodba, hogy két hónapod maradt. Arra sincs garancia, hogy jó partnered lesz.

Legyél azzal, akivel jól érzed magad, akivel hasonlítotok és egy irányba tartotok. Élvezd azt az időt, amit veke töltesz. Ha ez teljesül, már megérte. Csináld azt, ami mindkettőtöknek szép és komfortos abban a kapcsolatban, ne a másiktól tedd függővé, hogy mit bánsz meg és mit nem..

Nem tesztelgetni kell, hanem egészben látni az embert, a viselkedését, a tetteit és a szavait. Annyira életképtelen félanalfabéta nem lehetsz, hogy ne tudd felmérni, ki az, aki potenciálisan tönkre fog tenni. Akin meg nem látod, az ellen úgysem fogsz tudni az égadta világon semmit tenni, csak azt, hogy megtanulod előre elfogadni a potenciális veszteségeket. Annyit tegyél fel egy kapcsolatra, amennyi veszteséget túl tudsz élni. A többi le van szarva, az élethez bátorság kell, nem kérdőívek.

Tesztkérdés nincs, úgyis szavakban kamuzik saját magának is.

Teszthelyzet van. Pl, nem tud elfogadni váratlan helyzetet, még egy megfázást se, vagy semmit, az előzetes kamui ellenére, agresszív lesz és számonkérő.

Akkor csövike van.

6

Huh, ez bonyolult lesz. A szüleim a tesóm születése után váltak el először, 6 év házasság után, mert apám rengeteget ingázott külföldre. Apám úgy könyörögtem vissza anyámat, hogy segített venni neki egy lakást az anyám nevére, amibe anyám beforgatta a saját kislakása árát is. Ezt követően házasodtak össze újra és lettem én is. Apám vállalkozó, egy idő után elkezdett mélyrepülést venni a vállalkozása és elkezdett olyan pénzeket is beleforgatni, amiket nem kellett volna. Egyrészt, mert nem érte meg a csődeljárás küszöbén állva már, másrészt meg a mi megélhetésünket is veszélyeztette. Apámnak is volt egy lakása, amiből ő nem engedett, ebben éltünk együtt, és ott volt anyámé ugye, aki ki volt adva. Minden mást, örökölt telkeket és egyebeket már beletolt a vállalkozásba. A soron következő anyám háza volt és ekkor mondta anyám azt, hogy nem, hagyjuk el a süllyedő hajót a cégesdivel. És igazából ez a vita mérgesedett el, apám sajátjának tartotta anyám ingatlanát, aminek egy része mindig is anyámé volt, a másik meg neki lett ajándékozva abban a házasságon kívüli másfél évben, így a bíróság 1/1-ben neki ítélte, mikor ez az ügy végül odáig fajult, hogy apám el akarta tőle perelni. És mivel ez nem sikerült neki, anyám meg odaszúrta, hogy az hagyján, hogy az övé, még el is adhatja és meg is fogja tenni, hogy elköltözzön apámtól jó messze, na apám akkor kattant el, mik3ez hivatalossá vált. A többit nem részletezem, volt rendőrségi feljelentés, távoltartási, nagyját én intéztem, mert nővérem külföldön él anyámat meg lelkileg kiskanállal kellett összekanalazni.