A legtöbb ember a túl magas elvárásai miatt nem talál társat?

Őszintén szólva, én sosem ismerkedtem nehezen és azok a férfiak akik megtaláltak mindig normálisak voltak.

Amit te írsz, annak valóban van valahol alapja: az önbizalomhiányosok körében.

Én szerintem teljesen átlag kinézetű vagyok, talán kicsit molett is, de előnyösen öltözöm hozzá. Soha, egy férfi sem kritizálta a testem, pedig nyilván, nem nézek ki úgy, mint egy instamodell. Sőt, nincs is instám, nem is akarok.

Nem találkoztam még olyan férfival (mármint akikkel ismerkedtem) aki elvárta volna hogy a barátnője tip-top legyen 0-24-be. Sőt, a legtöbb férfi undorodik a műmelltől és még akkor is jobban tetszik neki az igazi, ha az kicsi.

A legtöbb férfi nem várja el, hogy a párja sminkeljek nap mint nap.

És a legtöbb férfi tudja, hogy ha mensi van, akkor néha csoda ha a wc-ig kibattyogunk, nemhogy még csinosítgatáson és dugáson járjon az eszünk.

Szóval értem mit írsz... és ismerek 1-2 ilyen pasit. De az igazi pasik messze nem azt várja el, hogy a barátnőjének egy képmutató mű élete legyen.

Ami a női oldalt illeti... nyilván én is voltam komplexusos és szerettem volna Kardashian testet, de mióta kinőttem és megnőtt az önbizalmam, azóta reálisak az igényeim pasik terén is. Ahogy a barátnőmnél is úgy látom, hogy ami nekik redflag az tényleg az is, és nem csak válogatgatásról és modern világ beli problémáról van szó.

Viszont hogy tudjak pozitív lenni a kérdés irányába: a mű pasik és mű nők elég jó párosokat szoktak alkotni, szóval no para, az instaribi megtalálja az instahímribit.

De egy normális ember is megtalálja a normális társat.

Nem. Hanem azért mert a ársadalom nagyon nagy része-közel 3/4 része el van korcsosulva.

Gyűlölnek felelőséget vállalni másért, önzőek, harácsolnak, és kizárólag szexre akarják építeni a párkapcsolatnak csúfolt szex-érdek-kapcsolatot. Árulók és sorolhatnám.

Ilyen emberekből áll jelenleg a társadalom zöme.

Pont ilyenek, mint amit 2000 éve leírtak:

Timótheushoz írt II. levél 3. rész

1.

Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.

2.

Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,

3.

Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.

4.

Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.

6 os kb teljesen jol megfogalmazta.

Mindenki, nok ferfiak az idealis istent/ istennot kereseik.

Ergo senkinek senki se eleg jo.

Termeszetesen, a trollok kedveert irom ide, ez egy kicsit sarkitas, nem szaz szazalekban van igy es vannak kivetelek, de sajnos ez az altalanosan elterjedt helyzet

Én azt mondanám, ha nagyon tágan értelmezzük ezt a kérdést, akkor igen.

Én az alábbi kategóriákat mondanám:

1) amikor az illetőnek önmagához képest nem nagyon az elvárásai, de alapvetően nehezen teljesíthetőek... mondok egy konkrét példát - konzervatív vallásos ismerősöm nyilván hasonló kaliberű férfit keres... azért nem lehet velük Dunát rekeszteni (és nem, itt nem arról a típusról beszélek, aki azért aposztrofálja konzervatív vallásosként magát, mert utálja a melegeket meg a színesbőrűeket, hanem azt, aki tényleg hívő, érdekli a Szentírás, követi a Biblia tanait, jár misére és gyónásra rendszeresen)... magasnak lehet hogy magas elvárás olyan jelleggel, hogy nehezen talál, és ha talál is, azzal sem biztos, hogy tetszenek egymásnak vagy a személyiségük egyéb aspektusaiban illenek egymáshoz

2) aki magához képest valamilyen téren csak sokkal jobbra ácsingózik / hajt, és más téren nem tud olyat mutatni, ami miatt őt lenne érdemes választani... ugye a legszerencsétlenebb esetben meg majd' minden szinten jobbat (és ez nem egy ritka eset... hogy a kinyúlt mackóalsós cicafül hajpántos lenptt hajfestésű, csimbókos hajú SPAR pénztáros Marcsika várja a kőgazdag izmos Christian Greyt, vagy amikor az 50es lógó belű csóró férfi elhiszi, hogyha nem alkesz és nem ver nőt meg kedves tud lenni, amíg udvarol, akkor neki kijár egy min. Gigi Hadid külsejű nő)

3) amikor már... fú, tudom, ez nagyon ocsmány módon tud hangzani... amikor már az is magas elvárásnak tűnik, hogy az illető párkapcsolatot akar / vár, mert nem tud érte semmit tenni, vagy tudna, csak ahhoz nagyon komoly önfejlesztésbe kellene kezdenie, és azt nem akarja megtenni... gondolok itt arra, amikor valaki társaságban annyira megkukul, hogy 2 értelmes mondatot nem képes elmondani, vagy tele van szociális fóbiákkal és ki sem mozdul... nem egy ilyen embert ismerek, aki azt hiszi, hogy a párkapcsolat olyan, hogy valaki majdcsak felszedi, és fel is illene őt szedni a csodás esze meg a fantasztikus személyisége miatt... és nem tud, hajlandó, akar semmit sem tenni azért, hogy legyen kapcsolata... vagy a minimumot (random ismeretlen e emberekre ráírkál facebookon pl.)

de pl. kicsit lájtosabb eset, de hasonló, amikor vki egy kis faluban van, az összes korabeli már párba állt vagy elköltözött, nyavalyog, hogy nincs senki, de nem hajlandó elköltözni vagy neten szomszédos városban, falvakban élőkkel ismerkedni, csak nyíg

"a legtöbb embernek szerintem adódnának lehetőségek megismerni olyant, akivel kialakíthatna egy egész élhető párkapcsolatot, csak mégsem teszi, mert mindig a jobbra vár."

Igen, ez az ún. FOMO (Fear of missing out) jelenség, vagyis félelem attól hogy lemaradunk valamiről.

Mert mindig mindenkitől van szebb, jobb, gazdagabb, érdekesebb, okosabb, határozottabb, kedvesebb, megbízhatóbb..... sorolhatnám napestig. Ezért egyre feljebb kerül a léc. A választék az internet miatt kitágult (amíg nem volt internet mindenki csak a mikrokörnyezetében ismerkedett), és mindenki válogat csak le ne maradjon a jobbról (érthető, hiszen a többségnek van lehetősége válogatni).

Szerintem igen, én is csak 195 magas, gazdag, sportos, kékszemű, jóképű, intelligens, humoros férfivel jönnek össze.

Én dagi vagyok