Egyes férfiaktól tényleg ilyeneket szoktak kérdezni randikon, avagy éreztetik velük, hogy ezeket elvárják egy kapcsolathoz?

Itt a Gyakorin időről időre felbukkannak olyan kérdések (mostanában rengeteg), hogy milyen anyagi helyzetet (keresetet vagy vagyont) várnak el a nők a férfiaktól, vagy a randin ilyen dolgokra kérdeznek rá: saját lakás, autó, kereset, vagy épp házasság vagy gyerek felől tapogatóznak közvetett módon vagy direktben. Ráadásul kb. két hónapja jelent meg egy amerikai felmérés is a randizással kapcsolatban, több ezer (azt hiszem 4000) férfit kérdeztek meg, és ott is jelentős volt azok száma, akik arról számoltak be, hogy a nők, akikkel randiztak, kifejezett elvárásokkal (főleg anyagiakkal) érkeztek a randira.

Nos, jelen pillanatban súrolom a 30 éves kort, és emlékszem, hogy 17-18 éves korom körül egy borospince túrán pont erről vitatkoztam egy akkor 30 év körüli, egyetemen dolgozó ismerősömmel erről a témáról. Ő váltig állította, hogy a legtöbb nő az anyagiakra, egzisztenciára utazik, én meg váltig állítottam az ellenkezőjét. Azt mondta, hogyha majd én is 30 leszek, addigra nekem is megváltozik a véleményem. Hát, azóta eltelt 12 év, de a véleményem fikarcnyit se változott, pont ugyanúgy látom, mint 18 évesen. Pedig azóta volt néhány hosszantartóbb viszonyom és kapcsolatom (fél év és 4 év közöttiek, míg a mostani 1,5 éve tart), illetve 1,5 évig lógtam társkeresőn is, ahol azért ennyi idő alatt bőségesen voltak legalább néhány napig/hétig tartó beszélgetések, illetve pár hetes/hónapos randizgatások, de soha az életben nem tettek még fel kérdést se kocsiról, se lakásról, se vagyonról, se gyerekről, se semmi ilyen érdekbeli dologról (se utalást nem tettek ilyenekre). Pont úgy zajlottak ezek az ismerkedések, amire előzetesen számítottam: két fél találkozik, beszélgetnek, sztorizgatnak, és ha jól érzik magukat egymással, akkor lesz második randi, és így tovább. A kapcsolataim is tisztán érzelmi alapokon (és nem érdek-alapon) nyugodtak, tök természetes volt, hogy érzelmileg kötődünk egymáshoz. Más alapon biztosan nem nyugodtak, hisz anyagilag nem voltam/vagyok épp eleresztve: kocsi nem saját, lakás nem saját, havi jövedelmem a béka popójával egyenlő (átmenetileg ugyan, de egyelőre a minimálbér, hallgatóként még ez se volt), úgyhogy nehéz lenne az ellenkezőjét állítani.

Mi a magyarázat erre, hogy valaki egész életében nem fut bele ilyen nőbe (de szó szerint egybe se), egyesek csak ritkán, míg mások váltig állítják, hogy ez tök általános? Hogyan lehet ekkora eltérés egyes férfiak észlelésében, tapasztalásában? Nem feltétlenül kell csak az anyagi helyzetre kihegyezni, a kérdés az érdek-alapú ismerkedésről, randikról és kapcsolatokról szól, hogy hogyan létezhetnek ekkora eltérések.