Régebb aránylag kevesebb embernek volt gondja a csajozással?

Azt gondolná az ember, hogy az internet összeköti az embereket, de elég megnézni ezt az oldalt is, hogy sokan milyen lekezelö stílussal beszélnek másokról és ez szerintem nem csak a névtelenségnek koszonheto, hanem inkabb annak, hogy a masik szemely nincsen ott velunk egy terben. En most vagyok fiatal, de olyan szemelytelen az egesz internet es tok konnyu megfeledkezni rola, hogy a tuloldalon is ugyan olyan szemelyek vannak, mint mi.

Egy ilyen kornyezet biztosan nincsen jo hatassal az emberek szocialis keszsegeire es aztan azoknak a hianyaban meginkabb ebbe az elcseszett eletmodba maradnak kenyszerulve.

Rosszul használjátok az "internetet". A valóságban sem csak lebaszódom egy társaságba, aztán odapofázok mindenkinek - itt most ez van.

Ha specifikusan mész egy helyre mondjuk érdeklődési kör alapján, ott nem lesz balhé. Se élőben, se online. Ha egy ilyen gyűjtőben, mint a gyakori, elvárod, hogy mindenki mézesmázas legyen, olyan, mintha a Keleti pályaudvaron várnád el ugyanezt.

#12: Boltban, tomegkozledesen, sot peldaul sokszor meg munkahelyen sem erdeklodesi kor alapjan talalkoznak egymassal emberek, csak kenyszerbol "lebaszodnak" egymas melle es megis alakulhatnak ki emberi kapcsolatok (akar romantikus, akar csak barati).

Ez szerintem csak szabadidos tevekenysegeknel alljak meg a helyet, ami egy atlag dolgozo felnottnel max, de inkabb kevesebb, mint a napjanak az 1/3-a.

14.

Én azért megyek. Én minden nap elmegyek a Lidl- be, ha nem igazán kell semmi akkor is.

Kb 2 órát nézelődöm, hátha kialakul valakivel valami szemkontaktus féle.

Ez sajnos még csak egyszer jőtt össze, de az is csak alkalmi lett.

Nem egy éjszakás, hanem egy délutános. A bevásárlás után.

Viccet félre téve.

A tàrskeresés egy teljesen spontán dolog. Nem igazán lehet megszervezni, nem tudod alakítani.

Van ismerősőm akik temetésen ismerték meg egymást.

De olyan is van, akik utcai baleset alkalmával.

Ezt nem lehet irányítani.

Akár üzletben is lehet, vagy bárhol.

Ha szándékosan azért mész, az mondjuk veszett fejsze.

Spontán bárhol, bármikor megtörténhet.

"Ha szándékosan azért mész, az mondjuk veszett fejsze.

Spontán bárhol, bármikor megtörténhet."

Ha ez így van, az nyilván predesztinálja az ember sorsát párkeresés területén.

Nyilván a képességeken és a külsön na meg a szerencsén is múlik, de eszerint nemigen tehet érte az ember sokmindent

18.

Ez telhesen így van.

A külső, a kisugárzás, a szerencse, ezek mindennél fontosabbak.

Ez vagy megvan, vagy nincs.

Tenni nem igazán tudsz érte.

Túl sokat legalább is nem.

#4

Ezt érdekes olvasni 23 éves magányos fiatalként. Sosem volt párom, és mindig meghökkenek a szüleim, nagyszüleim elbeszélésein: ilyen könnyű lett volna régen ismerkedni?

...aztán átvillan a fejemen, hogy basszuskulcs, én valószínűleg 40 éve is ugyanúgy magányos lettem volna, talán méginkább, mint most. Mondjuk ez most a saját magam szubjektív valósága, de tény, rengeteg magányos korombéli embert ismerek. Egyszerűen nem tudom megfejteni, hogy miért alakult ez így, ahogy azt sem, hogy egyáltalán hogyan lehetne ebből kitörni.

#5

A nőknek meg az egekben vannak az igényeik. Elköltöztem otthonról már lassan két éve, jó munkahelyem van, testben-lélekben stabil vagyok sok év terápia után. De valahogy az ilyen férfiak "unalmasak" a korban hozzámillő huszonéves lányok számára, valahogy sokan mindig kokszos bajkeverő kandúrok mellett kötnek ki. És akkor még finoman fogalmaztam...