Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, hogy ne a párkapcsolatokon agyaljak, pörögjek állandóan? Sikertelen vagyok benne, és már rohadtul nem szeretnék egyedül maradni.
Nem írom le a korom, mert úgyis az lesz mondva, hogy fiatal vagyok, előttem az élet.
Három emberrel mentem el randira eddig, a többivel még eddig se jutottam el. Kezdeményezek, ismerkedek. Mindig ügyeltem arra, hogy ne pörögjek rá a témára, hogy ne egy párkapcsolattól várjam az életem kiteljesedését. Egyedül költöztem el, egyedül tartom fent magam két állásból (plusz van egy harmadik állás, ami alkalmi, pl ha megyek barátnőkkel Budapestre shoppingolni, ilyesmik, akkor legyen rá pénzem). Míg más a párjával él. Egyedül megyek kirándulni, egyedül járok színházba, mert a barátnőkkel értelemszerűen megritkultak a találkozások, mivel inkább a párjaikkal vannak, más került előtérbe. Elmentem idegenekkel túrázni is, stb.
A társkeresővel hamar zátonyra futottam, onnan nem tud megtetszeni senki, élőben kell ismernem a másikat, úgyhogy ezt ne ajánlja senki. Nagyon szépen indultak a dolgok, aztán mind a háromnál az lett a vége, hogy maradjunk csak barátok. Az egyik több lányt tartott talonban, a másik kettő az exéhez ment vissza. A harmadik ilyen letett teljesen a padlóra, el se akarom még mindig hinni. Az tartott a legtovább, egy hónapig randiztunk, előtte is ismertük már egymást. Azt hiszem életemben először voltam szerelmes. Nem bírom már tovább.
Folyton agyalok, sírok, naponta 10x is akár. Hiába dolgozok orrvérzésig, megyek el és edzek végkimerülésig, akkor is agyalok és kattogok, és hazaérve a tök üres lakás vár, amiből rohadtul elegem van.
Mindenhol bőgök. Vettem kondibérletet és a terem közepén elkezdtem bömbölni. Sírok a munkahelyemen is. Azt mondták, hogy majd elmúlik, de hétről hétre, hónapról hónapra egyre rosszabb. Edzeni is azért kezdtem el, hogy levezessem a stresszt, mert már harapdáltam magam, dührohamaim vannak, a combom is ütöm, a tükröt betörtem.
Akkor is egyedül voltam, amikor tomboltak a hormonok és "viszketett a mindzsesz", és még mindig szűz vagyok. Most idősebb fejjel azért nem merek belemenni egyéjszakás kalandokba, mert félek, hogy ahhoz ragaszkodnék. Főleg hogy már olyan lelki állapotba vagyok, hogy pár kedves szónak is tudok örülni.
Mások szerint jó a humorom, csinos vagyok, legtöbb emberrel szót tudok érteni, nem akaszkodok rá senkire, mindig volt önbizalmam (kivéve most), megálltam a saját lábamon, és nem értem, hogy miért vagyok selejt.
válasza: válasza:Én nem tudom, hogy velem van-e baj, de soha nem az volt az életcélom, hogy párkapcsolatban legyek!
Nekem ez magas, hogy valaki más személy(ek) miatt, akivel még párkapcsolatban sem volt, hogy annyira kikészüljön, hogy naponta 10x sír.
Mi lenne kérdező, hogyha nem a faszikban látnád az életed értelmét (de most komolyan kérdezem)?
Családod, barátok nincsenek, állataid, munkahelyed, hobbijaid amiket szeretsz űzni?
Egyáltalán nem értem sehogyse, hogy ennyire ki vagy tisztára a f@rk@k miatt.
Tudod mennyi f@sz van köztük, hogy visszasírnád azt az állapotot, amikor szingli voltál? Ezerszer rosszabb egy bantalmazó kapcsolatban, vagy amikor te szereted ő meg megcsal aztán kidob, mint amikor egyedülálló vagy!
Mit irigykedsz más párkapcsolatára? Pontosan emiatt is nincsen szerencséd, pluszban óriási türelmetlen, nagyravágyó és egész egyszerűen beteg ember vagy, aki a budos életben nem fog kelleni normális férfinak! Nem fog téged a nyakába varrni! Olyanokra bukanhatsz, akik megtosznak aztán eldobnak, de hát legyünk már reálisak mit tudsz te nyújtani, amikor saját magadat se szereted, irigy vagy és természetesen mentális eset vagy? Semmit, csak egy nyűg vagy.
Menj el szakemberhez, vele együtt keményen képletesen vért izzadva dolgozz önmagadon, hogy egészséges légy lelkileg, találd meg a a helyed farkinca nélkül, légy elégedett, kiegyensúlyozott, boldog egyedül és aztán fogj neki ismerkedni = ISMERKEDNI ≠ rögtön kapcsolatba ugrani, kapcsolatot várni el!
válasza:Nem szeretném elárulni.
Nem vártam eleget? Csak itt van pár személy a környezetemben:
F.: 6 éves párkapcsolat, 3 éves párkapcsolat
M.: 1 éves párkapcsolat, 4 éves párkapcsolat, 1 gyerek
Öcsém: 2 és fél éves párkapcsolat, 8 éves párkapcsolat, 2 gyerek
B.: 1,5 éves párkapcsolat, 9 éves párkapcsolat, 2 és fél éves párkapcsolat
D.: 13 éves párkapcsolat - 2 gyerek
T.: 6 éves párkapcsolat - 1 gyerek
N.: 4 éves párkapcsolat, 6 éves párkapcsolat
válasza:
válasza:Nem tudom meddig kellene akkor még várjak, meg mire egyáltalán, amikor rám sem fog senki várni. Max pár hét.
----------
Nekem se az az életcélom, de érthető, hogy szeretnék már kapcsolatot. Az ember társas lény. Ez egy vágy, hogy párkapcsolatban akarok élni, nem hiába vannak szükségleteim, nem ok nélkül leszek szerelmes, nem ok nélkül vágyok gyerekre se. Azért, mert szeretnék már nagyon régóta párkapcsolatot, szeretném megélni a szerelmet, a szexet, a társra talalast, attól még nem ez az életcélom. De amikor évek óta úgy élek, hogy pár hetente, vagy havonta van csak kivel normális emberi beszélgetést folytatnom, akkor te is meg mindenki is megkattanna. Hiába szélesítem az ismeretségi köröm, a közeli barátok közeli barátok, nem lehet mindenki a puszi pajtásom.
Inkább addig örülj, amíg magas neked ez az egész.
Ki látja faszikban az élete értelmét? Elmondanád? Nehogy már én legyek a nemnormális, csak mert nem szeretnék életem végéig egyedül lenni, szex és mindenféle intimitás nélkül, amibe seha nem volt részem. Úgy könnyű, hogy valaki már kifáradt, mert kiszexelte magát meg már elege van a párkapcsolatokból. Nem vagyok azért nem normális, mert szeretnék, és nem ez az életem értelme.
Családdal nem tartom a kapcsolatot, barátaimnak van párja, a felének már családja is. Hobbim is van, de azokat is egyedül, vagy ismerős idegenekkel végzem.
Bocsánat, hogy vannak érzéseim, és "kivagyok a farkak miatt". Bocs, hogy nem vagyok aszexuális, bocs, hogy nem elég a pornó, bocs, hogy szerelmes vagyok.
Én vagyok türelmetlen? Tudod mióta szeretnék párkapcsolatot? Tudod mióta szeretnék szexelni? Tudod hányszor voltam viszonzatlanul szerelmes? És mi marad? Az ujjam meg Kate Marley-ék, meg a vágyálmok, amik a fejemben vannak, lefekvés előtt. Konkrétan egy párnát használok férfinak, a párnámhoz bujok oda, a parnamat ölelem minden este. Tudom, mindenki szhar párkapcsolatban van, és én vagyok a szerencsés, mert hazajövök és nem vár senki. Én nem várok senkit, szex nincs, se ölelés, se senki, akivel együtt tervezhetnék.
Eddig egészséges voltam. Nem kellett. Mosolygós voltam, nem kellett. Türelmes voltam, nem kellett. Rendbe voltam, nem kellett. Nyitott voltam, nem kellett. Így sem kellettem senkinek se. De okoskodj meg rugj meg egyet belém. Így kell. Pacsi! A felét végig se olvastad annak, amit írtam, de oké.
--------------
Kb nálam is így van, csak én maradtam egy helyben, más haladt az életben.
---------------
Eddig boldog voltam, jól voltam. Tartottam magam, megtaláltam a szépet az életben. Ez a látásmód pár hónapja van, ez a viselkedés, gondolatok az összes tünettel együtt azóta van, amióta leírtam. Boldog voltam ugyanígy, önfeledt, vettem a segédeszközöket is, mert úgy voltam vele, hogy nem gáz, hogy nem volt még párom, majd megtalál/megtalálom azt, aki viszont szeret. De nem így lett, mert ez a majd még mindig nem jött el. A barátaimnak már gyereke van/gyereket terveznek. Nem leszek már fiatalabb én se. Nem egy 16-17 éves lány vagyok, nem most kezdtem.
---------------
Jó, ez igaz. De a környezet az csak adott, nekem ne mondja senki, hogy soha nem mérte össze az életet senkivel, főleg hogyha brutál módon le volt maradva. Nem pár évről beszélünk, nem 20 éves vagyok. Már elfáradtam, hogy falakba ütközöm. Lehet tényleg az lesz a megoldás, hogy jól leiszom magam és megdugatom magam valakivel, aztán összeállok egy olyannal, akivel még kezet se fognék. Mert ezt már tényleg nem bírom.
válasza:Gondolom te is az a csaj vagy, aki a lehetséges jelentkezőkön túl várja a top 1-et. Meg ne sajnáljalak.
válasza:Kedves kérdező! Bár ki lett már tárgyalva, hogy ne mások életét figyeljük, ezzel talán tudok beléd egy kis lelket önteni, ha most más példáját teszem eléd 🙂 arra akarok kilyukadni, hogy szerintem járhattál volna sokkal rosszabbul is. Kifejtem.
Először is, együtt érzek veled a problémádban, engem is érintett részben a probléma férfiként, amikor két kapcsolat között magamra maradtam, sorozatos elutasításokban volt részem 2 éven át, és azt az időszakot pokolinak éltem meg. Persze, ahhoz nem hasonlítható, hogy te még szűz is vagy, és az egész életed egy csalódás volt párkapcsolatok terén, ahogy írtad.
És akkor most jön a lényeg: sokkal rosszabbul is járhattál volna. Ha voltak alakuló viszonyaid, és időszakosan viszonzott érzelmek, akkor még mindig sokkal jobban jártál, mint mondjuk a magukat rondának valló, vagy objektíven rondának tekintett nők. Az alábbi kérdés (legalul) kimondottan erről szól, több magát rondának valló nő is hozzászólt a kérdéshez, és kivétel nélkül azt írták le (mint érintettek ugyebár), hogy bele kell törődniük, hogy sosem fogják viszonozni az érzéseiket, soha nem fog hozzájuk senki vonzódni, még a saját szintjükön sem, és szinte biztosan kénytelenek lesznek életük során vagy megalkudni, vagy örök magányban, egyedül meghalni. Mindannyian arról számoltak be, hogy nagy szenvedés ez így nekik, és szinte lehetetlen beletörődni. Ne csak a kérdést olvasd el, hanem kövesd végig a válaszokat. Te ebből a szempontból igenis jobban jártál, mert legalább nálad az esély adott volt a boldogságra és a vonzalomra (többször is ráadásul). Ebből kifolyólag elég valószínű, hogy nálad nem a külsőddel volt a probléma az évek során. Márpedig a férfiak számára a külső és az esztétika köztudattan nagyon fontos szerepet játszik, erős első szűrőként működik a nagy többségnél. Persze nőknél is, de férfiaknál még inkább így van.
Ha egy kicsit (de esetedben inkább nagyon) rendbe tudod magad hozni lelkileg/mentálisan kérdező, akkor hidd el, multiplikálódni fognak az esélyeid egy számodra vonzó partnerre! Hidd el, óriási szerencse, hogy nem a külsőddel van a gond.. Viszont ez a szintű elkeseredettség, ez tényleg nem játék! Gondolom tiéd volt az öngyilkosos kérdés is tegnap. Egy darabig szerintem jegeld a társkeresést, nyugodj meg, töltődj fel egy picit, és vágj bele újult erővel, amikor készen állsz rá. Nagyon szorítok, hogy összejöjjön a boldogság neked is! Bőven "megdolgoztál" érte.
Üdv, 30/F
https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..
válasza:Légy szíves, levelezzünk privátban!
Már egyszer felkínáltam. Nekem sem segítene a világon semmiféle kamu lélekgyógyász, ha nem jutottam volna el egy bizonyos helyre...
Van tapasztalatom. Régen voltam fiatal. 3.-as válaszoló.
válasza:18-as vagyok, még egy szóra. Röviden reagálnék a 16-os kommentedre. Leírtad, hogy teljesen normális voltál, mégsem kellett senkinek. Sajnos ez sokakkal megtörténik, az úgymond "túl normális" embereket a többség unalmasnak szokta tartani (férfiak és nők egyaránt). Szokták mondani, kell valami plusz, valami több, valami más, valami titokzatos, valami EGYEDI, ami megragadja és fenntartja a másik figyelmét és érdeklődését. Talán ezt kéne megtalálnod, ezt kéne felerősítened és kidomborítanod magadban, hogy tudd magad megkülönböztetni az átlagtól. Hogy ne azt gondolja a randipartner, hogy "ez egy átlagos normális csaj, semmi extra". Hanem, hogy meglássa benned az egyéniséget, amitől más vagy, mint a többi nő (ha már külsőleg rendben vagy). És ez nem csak a nők preferenciái között jelenik meg, de az igényesebb férfiak is vágynak erre a bizonyos pluszra és egyedire a leendő párjukban. Minden ember egy különleges párra vágyik, ez természetes. Az átlagoshoz senkinek nem fűlik igazán a foga.
Egyébként csatlakozom az előttem szólóhoz, nekem is írhatsz, ha gondolod. Van párom, önérdektől mentesen próbálok segíteni tanácsokkal, ha van rá igényed ezeken felül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!