A lelki traumák mennyire befolyásolják az ismerkedésed/ismerkedést?

A házasságom ért véget egy hatalmas traumával. Most nem akarom bővebben kifejteni.

Azóta sem vágyok semmilyen kapcsolatra, sőt igazából a szexre sem. El se tudom képzelni, hogy fizikailag közel engedjek egy férfit valaha.

Több, mint egy év telt el, lassan sikerül visszanyerni a lelki békém, tulajdonképpen jól érzem magam. Viszont ez már szerintem életem végéig így marad.

Valószínűleg nem is vagyok alkalmas normális, egészséges párkapcsolatra, mivel senkiben sem fogok tudni megbízni.

Egész addig minden rendben, amíg nem akar velem valaki ismerkedni. Akkor visszaesek, bezárkózok. Van, hogy napok, de általában hetek alatt jövök helyre.

Nagyban befolyásolja, de ez függ a trauma eredetétől is, és attól is hogy társul-e hozzá egyéb, pszichiátriai betegség (PTSD, pánikbetegség, depresszió, stb).

Nekem mondjuk emiatt nincs is egényem vagy vágyam partnerre, ahogy családalapításra se. Sosem volt, sosem lesz. Megértem mondjuk ha van akinek ez furcsának hat, de örülök ha élek. Vannak nagyobb gondjaim a párkapcsolatoknál, nem ez az elsődleges prioritásom.

Én úgy vagyok vele hogy ha egyszer esetleg helyrejövök és találok olyan férfit aki érdekel is akkor talán megpróbálkoznék vele, de ezt is erősen kétlem.

Tinédzserkoromban a barátom elárult és az ellenségem lett (ok nélkül elkezdett másokkal együtt kibeszélni/csúfolni, híresztelni rólam dolgokat, röhögni rajtam meg hasonlók)

Ez annyira megviselt hogy utána már nem tudtam kötődni emberekhez, nem tudtam megbízni bennük

Ezt pszihológus sem tudta kezelni, mert kókler volt akihez tinikoromban mentem

Utána felnőttként jártam már rendeshez is, de nem tudott vele mit kezdeni ő sem. Hiszen semmi eszközük nincs rá.

Igen ez a fiatalkori lelki sérülés alapvetően befolyásolja a társkeresést, nálam is ez akadályozott leginkább

Az egész jellemet alapvetően meghatározzák az ilyenek