Valóban létezik a ki a kitettség elve?

Erről szól a Szépség és a szörnyeteg.

De attól, hogy gyakran találkozol valakivel, és beszélnetek kell, még nem garantálja semmi, hogy szimpátián (barátságon) kívül más is lesz a dologból, főleg ha van konkurencia.

Erre példa, hogy ha négy évig jársz valakivel egy osztályba, akkor jó esetben tudsz vele beszélgetni, ha az orvosi rendelőben összefuttok, de nem veled fog járni, hanem egy helyes csajjal/pasival az osztályotokból.

Ez részben igaz.

A Kishercegben is megírták, hogy a rózsa is attól értékes, hogy gondozzák, és a rókás jelenetben is hasonló:

"Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

És a gyakorlatban is így van. Ha elvonatkoztatsz a külsőségektől és előítéleteidtől, akkor ismerheted meg a másikat.

"És ha az a konkurencia bunko szemét és csak szexet akar"

Akkor azt akarja, aki erre vevő, az miért érdekel?

abszolút lehet ebben valami, főleg felnőtt korban.

Rengeteg olyat olvasok itt, hogy a munkatársa tetszik meg az illetőnek, ha szingli, ha nem.

"Hányszor van alkalmuk beszélgetni," - hát ja.

ez elég nyilvánvaló, mindenféle "elv" nélkül is.

Honnan tudod, mit akar a konkurencia??

Azért, mert jól néz ki, és ad is magára, még lehet, hogy sokkal mélyebb érzései vannak neki, mint neked.

Nem csak kétféle pasi létezik: a jóképű, aki csak használja a nőket, mégis ragadnak rá, meg a csúnya fiú, a nagy szívével.

Nagyon sok érzelmes, jó szívű és okos helyes pasi és lány is van, és sok olyan is, aki nem elég, hogy randa, de még rosszindulatú és bunkó is.