Mire számítsak? Hogyan viszonyul az ellenkező nem egy ilyen személyiséghez?

Ha éppen ráértek, kérlek szakítsatok egy kis időt rá hogy meghallgattok.

Abszolút elméleti beállítottságú embernek tartom magamat, aki fáradhatatlanul keresi az életben az „Igazságot”, úgy hogy közben mindennapi teendőire nem mindig terjed ki a figyelme. Kérlek erre ne a hagyományos „anyuci kisfia” klisét húzzátok rá, ugyanis saját magamra főzök, a teendőimet magamnak intézem el, a kinézetemre, öltözködésemre, ápoltságomra mindig nagy gondot fordítok. Inkább értsétek úgy, hogy kissé szórakozott vagyok, és néha fél lábbal Álomországban járva mozgok a világban. A filozófia, pszichológia, vallás, történelem, kultúrtörténet,etika, pedagógia, biológia témakörökben gyakran olvasok, járatosnak persze egyikben sem nevezném magam. Remélem, egyszer sikerül annyi tudást magamba szívnom, hogy önállóan is véleményt alkothassak ezekről a kérdésekről, esetleg publikálhassak is az adott témákban. Az értelmes, kulturált vita az egyik szenvedélyem. Eddigi ismereteim alapján semmilyen eszmével nem vagyok képes azonosulni, mivel egyikben sem látom hogy az élet nagy kérdéseire univerzális választ adnának, inkább csak bizonyos embereket egyesítenek – egymás ellen. Ezért kicsit a világból is kiábrándultam, de azért reménykedek, hogy idővel javulni fog a helyzet, és ehhez akár én is hozzájárulhatok.

A tanulás jó érzéssel tölt el, de a lelkemben tátongó űr kitöltéséhez ez kevés. Bár nem vagyok kifejezetten társasági ember (az ismerkedéssel nincs gondom, csak nem igénylem annyira , hogy sok ember vegyen körül), egy kedves, szerető lány kezd hiányozni az életemből. Családcentrikusnak tartom magam, egy párkapcsolathoz nekem hozzátartozik a gyermekáldás is, persze nem azonnal, hanem a szükséges körülmények megteremtése után.

A külsőmről nehéz objektívan nyilatkozni, sokan jóképűnek tartanak, bár megfigyeltem hogy a lányok sokféle archoz tudnak vonzódni, nekem inkább férfias, koromhoz illő arcberendezés adatott. Ami objektíve elmondható, hogy szerencsés testalkattal áldott meg a sors, és hála istennek a rendszeres testedzés is látszódik rajtam valamennyire. Magasságom (vagy alacsonyságom?) 181 cm, ha ez számít valamit.

A kérdésem az, hogy tapasztalatlan fiatalemberként az élet előtt állva milyen reményeket fűzzek a jövőhöz? Találhatok majd olyan barátnőt aki ha nem is szeretni, de tolerálni tudja majd a szokatlan jellememet, és akivel idővel egy boldog családot is alapíthatok? Néha ugyanis kétségek gyötörnek ezzel kapcsolatban.

Ha úgy érzitek, hogy a válaszhoz többet kell tudni rólam, nyugodtan kérdezzetek! Most használom először ezt az oldalt, de remélem fogok tudni válaszolni.