Vannak meg normális 18-22 eves fiúk?

Hát ne legyél depressziós, nekem is volna miért de mire mennék vele, nem tudok egy depressziós emberrel beszélgetni ha egyszer én nem vagyok az:D meg a másik amit az ilyen kérdésekre szoktam írni: mi számít neked normálisnak, mi ezt honnan tudjuk?:D

19F

"nagyon depressziós vagyok"

Itt van a gond! Szedd össze magad, legyél önálló, tanulj érzelmi intelligenciát, tudd mit szeretnél, stb...

Kapcsolatba szerintem nem lenne jó kezdened. Ne mástól szerezz önbizalmat, hanem magadból. Neked most magadra lenne legjobban szükséged szerintem, mert nagyon elvesztetted a kapcsolatot a belsőddel.

...így gondolom, de persze csak tippelek abból, amiket leírtál.

Hogy érzed mivel lettél másabb a most a szakítás után ,mint mikor még össze se jöttetek?

Akkor ,hogy volt önbizalmad ,hogy tudtál akkor élni?

Ne legyél magad alatt ,hisz fogd föl ,hogy nála már csak jobbat találhatsz.

Amúgy én is kérdezném ,hogy mit értesz normális alatt ,mert ahány lánnyal találkoztam normális pasit akarok ,de ha nem üti meg a Brad Pitt szintet akkor nem állok szóba vele ,de ha esetleg még válaszolok is neki akkor pont nem érdekel és az egyáltalán nem eldöntendő kérdéseire ,mindig maximum két szóban válaszolok.

Ne haragudj ,hogy ezt írom ,de szerintem most tényleg egy kis időre egyedüllétre van szükséged ahogy előttem is írták és miután tisztában vagy magaddal és az igényeiddel utána ismerkedni.

Sajnos a napokban nem lesz időm neten ismerkedni, de amúgy érdekel a helyzeted, és talán még beszélgetni is tudnánk. Legalábbis nekem ez eddig senkivel nem okozott gondot. :)

De hogy kicsit a kérdésedre is rátérjek: igen, vannak. Több is, mint hinnéd, csak nem mindenkire van ráírva. A normálisabb fiúk (és lányok is) kevésbé feltűnőek, mint a mai kor mintapéldányai: a gyúrós, agy nélküli állatok, illetve az ecsethajú, férfiaknak nem nevezhető, egótól duzzadó páva-gyerekek. Ezek mellett sok lánynak fel sem tűnnek a normálisabb fiúk. Mindenesetre az egyetem jó pálya lesz neked, ott azért bőven lehet ismerkedni. Bulik, kollégium, de ha konzervatívabb vagy, akkor akár órákon és szünetekben is. Jó lesz az!

Viszont egy dologra felhívnám a figyelmedet: 18-22 éves korban az teljesen normális, hogy egy fiú szexelni akar. Nincs ebben semmi. Nyilván nem kell fűvel-fával lefeküdni, de egészséges kereteken belül maradva ez egy jó dolog. Szóval ne lepődj meg, ha sokan szexkapcsolatot akarnak és nem többet. Kezdj el magadba nézni! Vajon miért csak szexelni akarnak veled? Nagyon jó külső adottságokkal rendelkezel, vonzó vagy? Esetleg olyan a kisugárzásod, hogy azt hiszik, hogy könnyen kapható vagy? Vagy netán egyszerűen nem tartanak többre, mint egy lányt, akit megdughatnak? Meg kell próbálni önmagadba nézni és objektíven vizsgálni a kérdést. És nem utolsósorban a pasik fejével is gondolkodni. Sok a hülye, tudom, de hidd el, akadnak normálisak is. De attól, hogy valaki szexet akar, még nagyon is lehet normális. Nem tagadom, az utóbbi időben, mióta nincs barátnőm és nem is vágyok komoly kapcsolatra, én is belefutottam kalandokba. Na és? Fiatal vagyok, sokat számít az, hogy ilyenkor csinálja ezt az ember és nem akkor, amikor már családja lesz.

A másik: szexkapcsolatot és egyéjszakást is lehet normálisan, illetve bunkó módon is összehozni. Én mindig tudtam az életem során, hogy mi a helyes ezekben az esetekben. Nem volt kérdés számomra, hogy amikor szűz lány jött fel hozzám (a lakásban derült ki a beszélgetés során, hogy az), akkor nem csináltunk semmit. A kérdés viszont feltehető: ha szűz, mégis mi a francért jött velem? Egyáltalán mit hitt, hogy buli után hajnalban sakkozni akarok vele? Érted! De tudtam, hogy mi a helyes és nem csináltunk semmit. A legtöbb pasi nem ezt tette volna szerintem. És ilyen helyzetből több is volt... :D Szóval a normalitás és az, hogy valaki 18-22 éves korban szexelni akar, nem függ össze. Sőt, ha esetleg közölték veled, hogy nem akarnak komoly kapcsolatot, akkor még jól is cselekedtek, hisz a rosszabbik forgatókönyv az, amikor a pasi eteti a csajt, és amikor az alkalom megvan, kihasználja, majd lelép. Na az ilyeneknek tudnám késsel szétvagdosni a farkát, mert férfiasság nincs bennük, az egyszer biztos! Remélem esetedben nem ilyen etetős, átverős tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy megtudd, sokan csak szexelni akarnának, hanem korrekt, konkrét válaszok.

Egy dolgot viszont totálisan nem értek: "addig is jó lenne valaki". Ezt írtad. Magyarán? Mert ez így önmagában olvasva mégis olyan, mintha szexpartnert keresnél. :D Vagy most akkor hogy értsük ezt, hogy jó lenne valaki? Valaki, aki? Barát? Az nem mindegy, hogy milyen. Ismerős? Nosza, ismerkedj és ha szexet akarnak, max visszautasítod. Beszélgetőpartner? Azt találsz, elég akár itt gyakorin levelezned, csak akad olyan, aki értelmes. (Remélem!) Szóval nekem ez a mondat kicsit ellentmond a korábbi elképzeléseiddel, de lehet csak én vagyok túlzottan szőrszálhasogató.

Nos, ha esetleg szeretnél beszélgetni, én benne vagyok, csak félek, hogy most a következő heti teendőim miatt én is csak a "nem ír vissza" kategóriába fogok esni... :/

22/F

18-as vagyok.

Értelek.

Lehet, hogy most nehéz, de akkor sem jó egyik kapcsolatból a másikba menekülni. Erről regényt tudnék írni, másfél éve nincs barátnőm és nem azért, mert nem alakult ki jó viszonyom másokkal. Sőt...

A lényeg, hogy ez idő alatt tapasztalatokat szereztem, mérhetetlenül jobb kapcsolataim alakultak ki másokkal, mint addig, ezen kívül fejlődtem, magabiztosabb lettem, kijelöltem a saját életutamat. Ezt barátnő mellett nem tudtam megtenni, mert elvonta a figyelmemet. Ezt is tapasztalatból írom, mert hosszú kapcsolatom volt előtte. Legalábbis 5 és fél év az szerintem sok ilyen idős korban. Egy szó, mint száz: a kezdeti nehézségek áthidalása után a hasznodra fog válni az egyedüllét, ha jól alakítod az életedet! :) Nekem segített... olyannyira, hogy szándékosan nem akarok még mindig barátnőt. Jobb most így! :D

De randizni, találkozgatni merj bátran, mert az fogja az önértékelésedet jó irányba tolni, illetve jó az, ha új fiúkat ismersz meg, beszélgetsz velük, információkat adsz és kapsz.

Szóval szerintem a tökéletes kombó: sok ismerkedés, randizás, de mindezt úgy, hogy egyik helyzetbe sem gondolsz többet! Persze alakulhat úgy, hogy valakivel nagyon meglesz az összhang, de jó, ha fenntartod magadnak az igényt arra, hogy másokat is megismerj és ne ragadj le rögtön az első vagy második pasinál, hogy "úristen, de jól érzem magam vele, akár össze is jöhetnénk". Nem ismerlek, nem tudom mennyire vagy hajlamos erre, de ez általában nem vezet jóra. A legjobb, ha tényleg kötetlenül ismerkedsz és nem ragadsz le egy-egy embernél. Ez a módszer hozza magával azt, hogy később tényleg tudj választani, hogy épülj lelkileg a szakításból, és hogy - ahogy te fogalmaztál - feledtesse a múltat.

Tehát ha megengedsz egy tanácsot: ilyenkor jobb vonatozni ide-oda másokkal, mint felszállni rögtön az első IC-re, ami már nem áll meg sehol, csak a végállomáson.

Persze senki vagyok ahhoz, hogy tanácsot adjak, de azért remélem valami hasznos dolgot tudtam írni neked! :)

22/F