Miért ilyen felszínes mindenki? A külső ennyit számít? (bővebben lent)

Most voltam futni, és megint a parkban nyújtottam. A tudatom tele van azzal, hogy mindenhol csak turbékoló párokat látok.

Nemrég ráírtam egy lányra. Nem szoktam ilyet csinálni, évente maximum kétszer, de most ezeket a lehetőségeket egy hónapon belül ellőttem. Sajnos legbelül tudom, hogy nem lesz semmi foganatja az erőfeszítéseimnek. Munkahelyemen láttam, jó sokan dolgoznak ott, szóval megkockáztattam hogy ráírok, mert ha balul sül el, akkor bőven el tudom kerülni, és nem kell a kudarc nyomaival minden nap szembesülnöm. Amúgy vissza is írt mosolygós fejekkel, hogy így képekről nem igazán tudja, hogy ki vagyok. Ma szerintem látott, és marhára nem fog visszaírni, pedig nem voltam egyáltalán bunkó, nem nyomultam mint egy ösztönlény, csak próbáltam beszélgetésbe elegyedni. Sok átlagos lány van, akik igazából a maguk nemében szépnek mondhatók. Semmi kirívó dolog, csak simán átlagosak, és ez elég is ahhoz, hogy szépnek lássam őket. Ők amolyan hétköznapi lányok, nem modellek, de ha rájuk pillant az ember, akkor nem talál kivetni valót rajtuk. Én magamat egy átlagos fiúnak tartom normális értékrenddel. Szerintem nem vagyok bűn ronda, de azért ismerem a korlátaimat, és tudom, hogy én is beleolvadok az átlagos fiúk közé. Ez eddig szép és jó lenne, mert hasonló a hasonlóval elven egy átlagos lány pontosan passzolna egy átlagos fiúhoz, de az előbb szóban forgó lányoknak valamiért elferdült az értékrendjük, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a média tette ezt velük. Azt hiszik magukról, hogy hercegnők, és jár nekik a gazdag jóképű szőke herceg, de egyszerűen nincsen annyi herceg, hogy minden átlagos lánynak jusson egy példány. Az átlagos lányok persze sírnak, hogy nem jön el hozzájuk az igazi, közben meg számtalan átlagos fiú próbálná megismerni őket, de ezeknek a kísérleteknek az a vége, hogy vissza sem ír a lány, vagy elzavarja, hogy ne zaklassa. Szánalmas. Szerintem látott ma engem a csajszi, és rendezte magában, hogy én is csak egy lekoptatni való átlagos srác vagyok, és vissza sem ír többet. Ilyenkor törölni szoktam az egész beszélgetést, hogy ne is lássam, mert csak felhúzom magamat. Ez a csajozós téma már idegesít, úgyhogy jobb lesz, ha most elteszem magamat mint egy befőttet, mert nincs már energiám sem erre, unom is már az erőltetett kepesztést, hogy mindig pozitív dolgokról kell beszélni, mert senki nem szereti a picsogó embereket, mindig szórakoztató módon írni úgy, hogy semmi visszajelzés nem érkezik, vagy ők semmilyen kapaszkodót nem adnak a beszélgetés tovább fűzéséhez. Ez baromi nehéz. Egyre kevésbé tolerálom már a felszínes ribizliket is, de az utcán is, a facebookon is mindig csak ez jön szembe, hogy a kisminkelt kislányok azt sugározzák a külvilág fele, hogy mennyire bejött az élet nekik, és a sznob életérzés magas iskoláját róluk mintázták. Így meg az ember nem tud kiszakadni ebből a világból, pedig rendkívül ocsmány, és bűzlik minden tekintetben. Persze néhány ellenpéldát is látok ritkán,de azt már végképp nem értem.

Elegem van. Van valami tippetek, vagy útmutatótok ehhez a fertőhöz?