Miért sírnak a férfiak, hogy nincs barátnőjük, amikor meg van rá lehetőségük nem foglalkoznak vele?

Ez nyilvánvalóan általánosítás, nem gondolom azt,hogy minden férfi ilyen, de mégis találkoztam egy furcsa példával.

Néhány hónapja van barátom, akinek előttem egy barátnője volt évekkel ezelőtt. A baráti köréből szintén nincs senkinek barátnője és látom, ahogyan rosszul érzik magukat ebben az állapotban. Az én párom már bemutatott sokuknak és telefonban is mindig hangoztatja, hogy itt van a barátnőm. Viszont amióta biztosnak érzi a kapcsolatunkat semmit nem tesz meg értem, sőt magát is elhanyagolja egyre jobban. Úgy érzem, hogy csak örül a tudatnak, hogy van valakije,amit hangoztat és közben teljesen elkényelmesedett.

Ti tapasztaltatok hasonlót?

Nem provokatívnak szánom a kérdést, természetesen tudom,hogy nem mindenki ilyen.