Hölgyek! Nektek miért akkora gond ha egy pasi nem annyira törtető típus hanem inkább a szeretteivel, családjával akar több időt tölteni ahelyett hogy hajtson egyfolytában?

Apám nagy szegénységben nőtt fel, olyan szinten, hogy az egyik nővére meg is halt csecsemőként. Benne ez úgy csapódott le, hogy felnőttként arra törekedett, hogy jobb szintet biztosítson a saját családjának, és kevesebb gyereket vállaljon, mint a szülei, mert nem akarta, hogy az ő gyerekei is ugyanúgy nőjenek fel, ahogyan ő.

Én képes voltam magamnak megteremteni egy olyan szintet, amiből meg tudok élni és bár nem keresek vagyonokat, sőt, valamivel az átlagkereset alatti a jövedelmem, mégis tudok úgy bánni a pénzzel, hogy még félretenni is tudok. Akkor miért kellene olyan emberrel megalkudnom, aki csak lehúzna, rám telepedne, nekem kellene támogatni, mert lusta, kényelmes, önsajnáltató, másokat hibáztató, önállótlan dedós felnőtt létére, és képtelen arra, amire én nőként képes vagyok?

'Ma már a nőknek is megadatott minden lehetőség, hogy annyit keressenek mint egy férfi akár'

És hogy gondoltad, majd a szülőszobáról megy vissza dolgozni a kedves anyuka? És addig mi van a gyerekkel (ha már a lelki rész a dolognak nem érdekel)? Egy babysitter/bölcsi ugyanúgy vagyonokba kerül.

Amúgy meg ha amint mondtad, a nőnek is dolgozni kell, és felteszem a családod sem naplopó, akkor hiába dolgozol te kevesebbet, nem fogsz tudni velük lenni, mert ők sem érnek rá.

Én magamba nézek: igen, szar volt amikor télen nem tudtunk fűteni, hogy 3 pokróccal meg a kutyával aludtam, hogy ne fázzak, hogy reggel azért lógtam az iskolából, mert képtelen voltam a fagyott szobába kimászni, hogy nem volt rendes ruhám, hogy csúfoltak, hogy csak olyan dolgaim voltak amiken legalább 3 gyerek végigment már 20 év alatt, hogy nem lehetett semmi hobbim mert az pénzbe kerül, hogy nem ehettem azt amit akartam, hogy az osztálykirándulásra vagy el sem mentem, vagy csak ültem és néztem a többieket ahogy vásárolgatnak. Szóval igen, bennem semmi bűntudat nincs amikor azt mondom, hogy én ilyenre soha többet nem vagyok hajlandó és elvárom, hogy a jővőbeli párom is így gondolkozzon.

#19

Ez a tehetetlenség illúziója. Pont ez ellen kel fel a kérdezők nagy része.

Nem 12 órát kell dolgozni, hanem ha kevés a pénz, olyan munkát keresni, ami fizet, akkor is, ha vissza kell ülni érte az iskolapadba. Vagy olyan partnert keresni, aki szintén megelégszik a "csak legyen fedél a fejünk fölött" hozzáállással.

Utolsó miből gondolod, hogy mindenkinek van tehetsége olyan dolgokat tanulni amik fizetnek?

A szorgalom csak egy bizonyos szintig elég.

#24

Lehet megtanulni valamit mesterszinten űzni csupán gyakorlással is. Amivel lehet még így is kevesebbet fog keresni, mint aki istenadta tehetséggel születik.

Mindazonáltal nem hiszem, hogy ne lenne mindenkinek valami olyanhoz affinitása, amire kereslet is van.

Akiben nincs igény arra, és nem tesz meg mindent, hogy a saját jövedelméből legalább saját magát fenn tudja tartani, és mindig másokra támaszkodik, az ne akarjon párkapcsolatot, családot, gyereket.

Egy gyereknek nem mondhatod azt, hogy majd eszünk minden másnap. Egy gyereknek akkor is kell tápláló ételt enni adni, ha te szülőként elvagy kenyérhéjon és vízen. Aki meg nélkülözésre alapoz családot, úgy, hogy nincs erre a sanyarú helyzetre rákényszerítve, mint ahogyan a nagyszüleimet rákényszerítette anno a háború, az felelőtlen szülő.

Tehát elfogadom, ha egyébként jólétbe, vagy átlagos szintre egy pár bevállal több gyereket, aztán mondjuk egy idióta szomszéd felrobbantja a saját kazánját és a család otthona is odavész, és földönfutókká válnak, vagy hasonló, ezek nem tervezhető esetek, de ha eleve nélkülözésre gyártják a tucatnyi gyereket, azt nem tartom felelős magatartásnak.

Akinek meg csak kapcsolat kell, család nem, és nélkülöz, az meg védekezzen rendszeresen vagy köttesse el magát.

Nem érdekelnek a romantikus maszlagok, hogy szegénységben mekkora a szeretet. Igen, lehet, hogy egy ilyen helyzet összeboronál egy családot, DE ha olyan nagyon jó lenne, akkor apám is azt a mintát követte volna, de nem így tett, hanem tanult, szorgalmas volt, dolgozott, és anyámmal belátták, hogy nem fognak tudni fél tucat gyereket eltartani, nem akartak az amúgy is szegény szüleik, vagy az állam nyakára segélyekből gyerekeket gyártani, így megálltak 2-nél.

Én sem a szakmámban dolgozok, igaz, a munkahelyem ad lehetőséget kisebb szakmai munkákra is, mert egyszer felfedezték, hogy tudok még ilyet is, és ők voltak az elsők, akiket hidegen hagyta, hogy nő vagyok, de nem ez a fő feladatom. Viszont megkeresek annyit, amennyiből meg tudok élni, és még félretenni is tudok valamennyit, és ez sokkal fontosabb annál, hogy ragaszkodjak a szakmámhoz és esetleg malmozzak, míg találok olyat, csak mert nőnek születtem.

Sokan még ennyit sem hajlandók, hogy olyan munkájuk legyen, hogy a megélhetésüket biztosítsák maguknak.

Volt egy kolléganőm, meghaltak a szülei, a testvéreivel eladták a szülői házat, mert arrafelé nem volt munkalehetőség, mentek a munka után, költöztek, hitelt kellett felvenniük, és bevállalták a dupla munkahelyet azért, hogy talpon maradhassanak. De csinálták és nem rinyáltak.

A #27-es hozzászólásra reagálok.

Nekem pl. az, hogy ha kell a munka után megy (pl. Angliába), mert szeretne egyről a kettőre jutni már azt mutatja, hogy tenni akar valamit magáért, szerintem ezzel senkinek nincs baja...

Még mindig nem tudom milyen hozzászólásokra reagálva tetted fel ezt a kérdést, nem hiszem, hogy sokan kikelnének olyan férfiak ellen, akik a jobb megélhetés reményében még lakóhelyet is változtatnak...

A kapcsolatrendszer, hát... én egy elég alulfizetett segítő szakmában dolgozom, bár ezen a területen is lehet jól keresni, de én jelenleg örülök, ha pályakezdőként meg fogom kapni a garantált bérminimumot.

Ettől függetlenül célom jobban keresni, szeretnék én is felérni arra a szintre, amikor nem kell kuporgatni a pénzt, ami azzal is összefügg, hogy egyre több szakmai tudásom lesz, ahogy haladok előre. Számomra ezt jelenti a meg nem elégedést a munkában. Nem akarok 20 évig ugyanott, ugyanazért a fizetésért dolgozni.

Az előrelépésről... szerintem a kapcsolatokra fogni megint csak nem egy jó megoldás. Én is kaptam már úgy munkát, hogy beajánlottak, de amiatt ajánlottak be, mert bíztak bennem és tudták hogyan dolgozom... sz...r munkaerőt kevés helyen tudnak úgy benyomni egy pozícióba, hogy az tartósan ott is maradjon.

#27-es egyrészt kifogás,másrészt nem mindegy milyen szakmájuk van,de gondolom vagy ilyen bölcsész büfé,vagy turizmus vendéglátás,akkor maguknak köszönhetik.

Piacképes szakmát kell tanulni tudatosan építeni az életüket,nem feltétlenül azt kell tanulni amit szeret hanem amire igény van. Ez van,ezt kellene megérteni,a piac diktál.

Én még szegény munkanélküli IT-st aki programozó nem láttam,engem naponta hívogatnak meló ajánlatokkal,úgy,hogy még nincsen meg a diplomám,konkrétan mi válogathatunk a munkahelyek között.

Meg kell nézni mire van kereslet.

Ha nincsen protekciód akkor tudatosan építeni kell a kapcsolatokat,tudatosan már egyetemen is és nema ,,kannásboros WOW-os,CS-s" gyerekekkel hanem a belevaló sikeres srácokkal akik hajtanak tudnak helyezkedni és van nekik is kapcsolataik.

Én is a mai napig építem a kapcsolati tőkém,ez a legfontosabb,Kiyosaki is ezt írta.

Fel kell rakni magad linkedinre is,mindenhova.

Jah és suli közben eltolni magunkat DOLGOZNI és teperni hajtani,építeni a tudást és a kapcsolatokat,olyan emberekkel vedd magad körben akik akarnak az élettől valamit,én ezt tettem és teszem most is.

Mindenki mást szépen leépítettem mert nem vagyok rájuk kíváncsi.

Ez csak így megy,sehogy máskép.

Kérdésedre válasz a nők a legjobb legalkalmasabb férfit keresik akik rendelkeznek erőforrásokkal,ez ösztönös és pont.