Mennyire súlyos az, hogy 20 évesen nem vagyok teljes kapacitással azon, hogy párkapcsolatom legyen, de közben aggódok a jövőm miatt is? Mennyire vagyok közel az aszexualitáshoz? Az alábbi ismérvek tudatában ti mit tennétek a helyemben? Bővebben lent.

Kapom a szemrehányást, hogy miért nincs barátnőm, de ezzel nem foglalkozom, mert sok minden leköt, nincs időm rá. Karrierista vagyok, a szabadidős tevékenységeimmel sem tudok gyakran foglalkozni, a hétvége meg arra elég, hogy a semminél jobbnak tartsam. Ilyenkor gondolkodok el azon, hogy mi lenne velem ha barátnőm van. Sok mindenről lekellene mondanom, tényleg sok mindenről. Most igen, magamba kell fordulnom, mert tehetek róla hogy nincs párkapcsolatom, bennem van a hiba, nem kezdeményezek, gyáva vagyok, stb. és gyorsan lépjek, a többség szavaival élve "fogjak azonnal egy csajt", hogy majd ettől minden megoldódik és boldog leszek. A fenét! Mivel lenne jobb, ha én egyből beleugornék a mély vízbe, mármint a legelső jelölttel összejövök, aki szintén spontán kapcsolatot akar és hatalmas áldozatokat hoznék egy nem életképes párkapcsolatért, ami csupán arra lenne jó, hogy beállok én is a sorba, tekintélyt szerezve azzal, mert már nekemisvanvalakim? Sok párkapcsolat hazugságra és érdekre épül, mindezt külső szemlélőként látom, többek között ezért nem változtatok a jelenlegi helyzetemen. A másik, hogy én nem mindig kezdeményezek, értékelem ha a nő lép előszőr, jobban megtudok becsülni olyan valakit aki kezdeményez nálam, mert tudom hogy tényleg akar engem. Lehet nyugodtan támadni azzal, hogy ez márpedig a férfi dolga és szégyeljem magam. A nőknek is ugyanannyi, mint nekünk, elvégre egyenlők vagyunk, nemde? Vannak lánybarátaim, akiket én tettem a barátzónába, ebből van egy személy, aki engem tett oda, de már nem bántam meg, mert nem ő az igazi. Van, aki kezdeményezett egy párszor, de én csak barátként tudok rátekinteni, bár megkellene becsülnöm, mert nyitott felém, de sokban különbözünk, ezért nem vonzódok hozzá. Platformok ismerkedésre: Suli, munkahely kilőve. Szórakozóhelyekre nem járok, sok a szingli anyuka, aki pótapára vadászik, na meg a fiatal lányok, akiknek az értékrendjük nem tudom hová veszett. Tisztelet a kivételnek. Marad az internet? Nem regisztráltam egyik társkereső oldara sem, de belenéztem és sok az escort, nem mind, de nekem ennyi élég is volt. A Facebookot nem ismerkedésre használom, de így is megtalál évente 1-2 kedves, normális, szép lány, akik sajnos a világ végén vannak, de legalább ők rám is írtak és nem csak bejelöltek, mint az a pár tucat lány/hölgy, akik azt sem tudom hogy kik és mit szeretnének. Okkal tesszük fel a kérdést, hogy 20 éves vagyok, miért nem ismerkedek, miért nem kezdeményezek a nekem tetsző lányoknál / nőknél. Nincs gond a kommunikációmmal, könnyen tudok ismerkedni, megtudok szólítani egy lányt, ha akarom persze. Na, de akkor miért vagyok még mindig egyedülálló? Nincsenek még olyan szándékaim, hogy belemenjek egy komoly kapcsolatba, de komolytalanba sem, mert nincs kilátásba olyan nő, ergo nincs alternatíva, aki megfelelne az ideálomnak és közel is él hozzám, akit eltudok mellettem képzelni. Ilyenkor ne gondoljon senki arra, hogy magasra emeltem a lécet és nagyon válogatok meg ilyenek, mert nem, ez nem így van, csak most az ideális nőt nem szeretném annyira körülírni. Korkülönbség: Mondhatnám azt, hogy nem számít, de sokan szó szerint fogják venni, ezért nem mondom. 17-től ok. Korombeliek kapcsolatban vannak idősebb férfival és gyerek is van már. Akinek meg nincs, annak idősebb férfi kell. Nincs anyakomplexusom, de az idősebb nőkhöz valamiért szexuálisan erősebben vonzódok. Lehet vonzó egy szerény és szűz lány, még mitöbb egy párkapcsolatban is eltudom magam mellett képzelni. Nem érdekel az iskolázottsága, nem érdekel, hogy mekkora a melle, milyen széles a csípője, összeérnek-e a combjai. Meg még sok minden más nem érdekel, azonban az igen, hogy mennyire intelligens, értelmes, kedves, mennyire alkalmas komoly kapcsolatra és az értékrend. Mennyire vagyunk egy hullámhosszon, miben vagyunk közösek, pl: a gondolkodásunk, mert hiszek abban, hogy a hasonló hasonlót vonz. Az a baj, hogy egy-két randi alatt ezek nem mindig derülnek ki, hosszú ideig tartó ismerkedés után lehet megtudni. A komoly kapcsolat alatt azt értem, hogy olyan lánnyal, akivel a jövőt lehet tervezni és közösen építeni, igény esetén házasság, gyerekek. Ebben a korban nem véletlenül fordulnak meg ezek bennem, 30 felett majd gyereket vállalni rizikós lesz. Nem az, hogy én türelmetlen vagyok és nem tudok az igazira várni, mert ha az lennék, akkor ezeket most nem írnám, de ha így haladok, akkor tényleg az lesz, amitől a leginkább tartok ezen a téren, amikor majd közeledek a 30-hoz vagy már elmúltam 30 és mindig szingli vagyok, mindent megteremtek magamnak, egzisztenciát, stb. és akkor majd megjelenik az életemben az "igazi" egy jóval fiatalabb lány személyében és én meg belemegyek a kapcsolatba, úgy ha nem is ő az igazi, csak örülni fogok annak, hogy fiatal és szép. Ő meg annak, hogy idősebb és megvan mindene. Szép jövő lesz mondhatom.