Csak számomra ennyire nehéz elképzelni, mit jelent az, hogy szerelem/szex/csók?

Én tökéletesen átérzem amit írsz, én is így vagyok vele, mondjuk én még "csak" 19 vagyok. Nekem rengeteget dobna az életemen egy normális, kedves barátnô, másoknak meg ez olyan természetes, mint az evés vagy az ivás.

Vállalom, hogy lepontozzanak, de azért leírom: baromira nem a külsôn múlik. Persze az extrém igénytelen külsô az már komoly hátrány, de egyébként tényleg nem a külsôn múlik. A gyakoris férfi felfogás szerint nekem hatalmas kúrógépnek kéne lennem a 188 centimmel, vállas alkatommal és az egyáltalán nem elônytelen arcberendezésemmel. Én egyszerûen gátlásos vagyok, úgy alakult az életem, hogy komplexusos lettem és tudom, hogy ez az oka az egésznek. Nem is próbálkozom.

Ellenben ismerek egy csomó srácot, akiknek elônytelenebb a külseje, viszont jófejek, lazák, életrevalóak, nekik semmi gondjuk a "csajozással".

19F

#2

Nevetségesen hangzik, de sokak szerint azok az “egazi férfijjak“ a többiek meg “lúzerek, eunuchok, töketlenek“...

Ki érti ezt...?

1 válaszolónak...de,a kérdés feltevőjéhez is szólhat.

Ne haragudj meg rám,nem bántásból írom amit írok.Addig,amíg a "sebeidet nyalogatod",és még nem is próbálkozol,ne várd,hogy a sült galamb a szádba repüljön.

Az,hogy valaki gátlásos,és nem "tud" udvarolni,az nem akadály ahhoz,hogy legyen egy párja.Valószínű,bár nem ismerem egyikőtöket sem,"lerí" rólatok,az önsajnálat.Járjatok el a barátaitokkal ide oda,és ha van egy lány a társaságban,v. a haverjaitok szóba elegyednek lány társasággal,akkor beszélgessetek...nem minden lány bukik a jól kinéző üres fejű srácokra...komplexusai mindenkinek lehetnek...amúgy meg vannak ilyen randis rendezvények(nem net) ahol lehet ,hogy szimpatikusak lennétek egy lánynak,csak némi időt kell rá szánni.

Amúgy én is hasonlóan ismertem meg a férjem(Kinyit lakat partyn),nem egy adonisz kigyúrt srác(teljesen normális testalkatú),és én mentem oda hozzá,mert már nagyon nézett,és amúgy is tetszett nekem,és tök jót beszélgettünk,telefonszámot cseréltünk,és pár napra rá felhívott,,hogy találkozhatnánk-e még egyszer ,ennek 11 éve.A barátjával volt én meg egy lány ismerősömmel,még aznap éjszaka elmentünk biliárdozni is.Persze ezt is én találtam ki,de nyitottak voltak rá....Úgyhogy semmi sem lehetetlen,csak egy kicsit kell tenni érte ...

5, köszi a kommentet, de valamit félreértettél. Nem sajnálom magam, és nem várom a sültgalambot. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy amíg nem próbálkozom addig úgysem lesz semmi. Ezt a harcot magammal kell megvívni.

Kérdezô: hogy mibôl fakadnak a gátlásaim? Ugyan visszahúzódó nem vagyok, se félénk, de egyszerûen nem kommunikálok szívesen az emberekkel, fôleg nem a csajokkal. Tudom, hogy van köztük sok normális, de azok rendre foglaltak, hamar "elkelnek", ugyanis a normalitás hiánycikk manapság. Van egy szûk baráti réteg, akivel szívesen járkálok ide-oda, de ennyi. Azt látom, hogy az emberek (így a lányok) nagy részének más értékrendje van, mint nekem, és más elképzelései is. Sok az agyatlan, felszínes p..csa, egyszerûen ez gátlásokat alakít ki bennem.