Az exbarátnők mennyire hagynak bennetek olyan lelki nyomot, ami kihat a társkeresésére? A szociopata barátnőm óta valahogy máshogy nézem a lányokat.

3 évig jártam egy szociopata csajjal, elég egyedi jelenség volt, remekül kijöttünk, valahogy átvettem a gondolkodásmódját (érzelmek nélkül olyan logikusan tudott gondolkodni), és azóta furán állok hozzá az ismerkedéshez, és nem is tudtam kapcsolatot kialakítani...

A mi kis világunkban, ebben a boldog, gondtalan szociopata életben állandóan jó kedvünk volt, nem voltak negatív érzelmek - nem veszekedtünk, nem aggódtunk, nem voltunk szomorúak, konkrétan ha valaki szomorú volt mellettünk (mert pl. meghalt valakije), beleröhögött a képébe, és elkezdtünk poénkodni, hogy ez mekkora önzőség, hogy próbálja elrontani a jókedvünket, és mennyire utáljuk az ilyen embereket :)

Munkahelyen a reggeli újságnál ugyanez volt, ha volt benne olyan hír (mint pl. múltkor az a gyorséttermi terrorista az ingyenkajás üzeneteivel... beszólt, hogy "Ezek végülis ingyen ettek? :)"

A bizalom (ami a kapcsolatok alapja), mint fogalom ismeretlen volt, elképzelhetetlen volt "reménykedni valamiben, hogy a másik úgy csinálja", helyette az "Ismersz-tudod." volt.

Fura, de miután szakítottunk, nehéz visszatérni a normális világba, valahogy olyan idegennek tűnik... próbálok ismerkedni, de a lányok viselkedése (pl. hogy állandóan a kezében van a telefon és irkál, vagy egy pulcsiról áradozik - és ezek még csak a kis dolgok) olyan elképzelhetetlennek tűnik.

Ti is tapasztaltatok hasonlót?