Észrevettétek azt magatokon, hogy azért nincs sokszor senkitek, mert irreális, ahogy gondolkodtok?

Azert ennek is tobb arnyalata van.

Kulonbseget kell tenni a felszinesseg es a normalis elvarasok kozott.

Az szerintem egeszseges elvaras, hogy nem akarok osszejonni olyan emberrel akirol tudom hogy nem illenenk ossze szemelyiseg teren.

En peldaul introveltaltkent nem tudnek tartos kapcsolatot elkepzelni egy olyan extrovertalt novel aki mindig a tarsasag kozepen akar lenni es szinte sosincs szabad hetvegeje.

Az viszont felszinesseg, ha anyagi dolgokhoz ragaszkodnek.

Kering is itt valahol egy kerdes, ahol a holgy csak es kizarolag diplomas embereket keres.

Na o tenyleg beszukiti sajat maganak a lehetosegeket.

Némi tapasztalattal a hátam mögött tudom, mi az, ami illik hozzám, amivel boldogan együtt tudunk működni, és mi az, amivel nem. Teljesen felesleges lenne olyanokkal próbálkozni, amiről tudom, hogy nem működne, csak mindkettőnk idejét pazarolnánk. Minél jobban meghatározzuk, mi az, amit keresünk, annál jobb, mert annál céltudatosabbak lehetünk. Ám ez a meghatározás csak a legritkább esetben pontszerű, általában egy-egy tartományt foglal magban. s az egészet súlyozni kell azzal, hogy jól ítéljük-e meg, mit is akarunk, mit tudunk.

Egy értelmes ember azért nagyjából jól be tudja lőni, mit keres, és ez így van jól.