A 24 és 33 év közötti lányoknak/nőknek miért a rosszfiús macsó pasi kell? Miért nem jó nekik egy nyugodt habitusú, tanult, jól szituált fiatal férfi? Miért gondolják, hogy az utóbbi típus unalmas?

Köszönöm az eddigi válaszokat, örülök, hogy ilyen hamar érkezett pár komment.

Az 1. válaszolónak:

Jól látod, nem fog egy férfi sem megváltozni egy nő kedvéért. Majd pont egy kitetovált full gizda lesz az, aki ezt megteszi? :D Ahogy talál magának egy másik csajt, rögtön lelép vele. A házasság, gyerek meg teljesen ki van zárva. Vannak ilyen ismerőseim, tudom miről beszélek. De akkor miért sír sok 33 éves nő, hogy ketyeg a biológiai órája és hogy fog szülni?

Én az átlagot arra mondom, aki egyhangúlag él, nem jár társaságba, nem él közösségi életet és a kinézetére is csak annyit ad, hogy ne mondják rá, hogy ápolatlan. Én nem ilyen vagyok. Van több közösségem is, a társaságomban senki sem unatkozik, van humorérzékem. Mások szerint jóképű, jó kiállású vagyok, bár én ennek megítélését mindig másokra bízom, mert nem sosem szoktam fényezni magam.

A 2. válaszolónak:

Attól tartok, hogy sajnos igazad van abban, amit írsz. Nekem pl nagyon kiábrándító volt, mikor 2 és fél éve próbáltam egy teljesen átlagos lány felé közeledni (aki még a megjelenésére sem adott sokat), de ő visszautasított azzal ,hogy nem érez irántam többet, majd 1 év múlva összejött egy igénytelen kinézetű, elhízott, tohonya és valóban unalmas palival.

A 3. válaszolónak:

Jó a humorod. :) Sajnos egy kimaradt vessző félreérthető tud lenni. :) Az elmúlt 2 és fél évben internetes társkeresőn próbálkoztam, elvétve a közösségemben. Az igaz, hogy az elmúlt évek tapasztalatai miatt elég sokat csökkent az önbizalmam és már eléggé félve közelítek egy lányhoz, mert félek a visszautasítástól. Sok olyan eset is volt, hogy a lány és én el kezdtünk találkozgatni, majd beadta nekem, hogy rájött, hogy még nem tette túl magát az exén. olyan is volt, hogy még csak leveleztünk és egyik pillanatról a másikra egyszerűen nem válaszolt a levelemre, pedig olvasta. Nem tudom a pontos okát, mert nem voltam sem bunkó, sem sértő, sem rámenős... Ha meg valakinek nem szimpatikus a másik, azt úgy gondolom, hogy meg is lehet őszintén mondani, mert a sunnyogás eléggé jellemtelen dolog.

A 4. válaszolónak:

Gondolom Te is egy csalódott férfi lehetsz, de bízzunk benne, hogy nem minden nő olyan, amit Te írsz, de néha én magma is meglepődök az elvárásaikon. Tudod, én sosem szólok le senkit a fizikai megjelenése miatt (pár sorral fentebb is inkább egy tény közöltem), de találkoztam én már olyan aránytalan testalkatú lánnyal, hogy más azt mondta rá, hogy lófejű, mégis neki elvárása volt, hogy a férfi legyen vonzó. Szerintem egy olyan értelemben vett vonzó férfi nála ezerszer "bombázóbb" nőt talál.

Az 5. válaszolónak:

Köszi a tippeket, de amiket leírtál, azok nagyon távol állnak tőlem. Szerintem az a legrosszabb, ha az ember más valaki akar lenni, mint amilyen valójában. Ha az új éned talál kapcsolatot, az sajnos hamis lesz, mert Te is tudod, hogy ez valójában nem Te vagy, így a lány sem önmagadért szeret. Szeretném elhinni, hogy vannak még olyan korombeli nők, akik a piálás, diszkózás, mértéktelen bulizás helyett jobb szeretik a tartalmas beszélgetéseket, egy kirándulást, kettesben lenni, sétálni, színházba-, vagy moziba menni.

A 6. válaszolónak:

Az ember mindig ismerje magát, tudja hogy mik az erősségei és mik a gyengeségei. Az, hogy tudom, hogy milyen vagyok az emberekkel, hogy tudom, hogy figyelek a megjelenésemre, az nem önfényezés. Kicsit fogalomzavarban lehetsz barátom. Neked is ajánlom, hogy olvasd el, amit pár sorral fentebb írtam! Egy szóval sem hibáztattam a nőket.

A 8. válaszolónak:

Merész vagy, hogy ismeretlenül akarsz valakit megítélni, :) de méltányolom a szókimondásodat. :)

A 9. válaszolónak:

Sokan valóban azt gondolják ,hogy egy történész pl csak a hivatásának él és nem a megjelenésére és úgy néz ki, ahogy Te is írtad (sztk-szemüveg - nagypapa pulóvere típus). Ez szerintem egyéniség kérdése. Láttam én már elhízott, szakadt ügyvédet és jól öltözött, igényes bolti eladót is. Én, ahogy írtam és nem önfényezésből (amivel egy fentebb válaszoló vádolt), mindig adok a megjelenésemre, ez alatt mind a hajviseletet, mind az öltözködést értem. Hiszen nekem lenne szégyen, ha 30 évesen úgy jelennék meg egy konferencián, mint egy 60 éves nagypapa. :D Az, hogy az általad megnevezettek még a tanár gondolatához is hozzátettek valamit, az számomra is visszataszító. Én pl azért jártam egyetemre, hogy tanuljak a profiktól, nem azért, hogy okoskodjak. Mindenki tudja azt magáról, hogy hol van a helye és csak aszerint nyilatkozzon.

A 11. válaszolónak:

köszönöm a hosszas kifejtést, az eddigi válaszok közül ez tükrözte vissza a legértelmesebb gondolatot (meg még 1-2). Akkor megnyugodtam, mert azt hittem, hogy a nők nem szeretik az ilyen spontán dolgokat, amikről írtál. :) Volt olyan barátnőm, akivel pont azért nem működött a kapcsolatunk, mert ő inkább otthonülő volt.