Csak nálam első számú szempont egy hölgynél az intelligencia? 22/F

Nemtudom túl nagyok-e az elvárásim de nálam az első helyen egy lánynál egyszerre szerepel és egyformán fontos a szépség és az intelligencia. Számomra nincs egyik a másik nélkül mert akkor nem képvisel értéket nekem. Nagyon nagyon ritka az olyan lány aki megfog külsőre és "belsőre" is, külsőre könnyebb nyilván mert sok csodaszép lány van de mit kezdenék velük ha egyszer nem tudnánk jól kijönni? (párkapcsolatról van szó most csak, egyébként evidens hogy mit "kezdenék" velük)

Sajnos folyton csalódom most is éppen ezen agyalok és nem tudok elaludni. Megismertem a legszebb lányt akit eddig láttam de nem passzoltunk össze lélekben. Mintha a falnak beszéltem volna, mintha ott se lenne. Nem mondom rá, hogy buta volt mert nem akarom sértegetni, jól tanul stb de egyszerűen...

Ne értsétek félre én nem szeretem azt a nagy "értelmiségizést" falra mászok az egyetemen is a professzoroktól, tanároktól önjelölt művészektől akik úgy gondolják annyira képben vannak. Én csak egy olyan lányt keresek akivel tényleg lehet beszélgetni, aki jófej és van humora. Nekem aztán nem kell, hogy művelt legyen engem nem érdekel nagyon a lexikális tudás csak jó lenne találkozni valakivel aki azonos hullámhosszon van, akivel bármiről el lehet beszélgetni, aki nyitott érdeklődő, aki másképp szemléli az életet mint a legtöbb ember és nem az alantas hétköznapi dolgokkal foglalkozik csak. Olyat akivel ha csak mi ketten léteznénk a földön akkor is boldog lehetnék mert jó vele lenni.

Láttam és ismertem néhány olyan párt akik teljes szimbiózisban élnek és éltek egymással, olyanokat akik együtt öregedtek meg de úgy, hogy nem volt elegük már a másikból hanem élvezték, hogy együtt lehetnek és ott vannak egymásnak. Nyilván a szépség múlandó de ez is ugyan olyan fontos nekem, aki nem tetszik nem tudok beleszeretni. Nekem meg pont a legszebb lányok tetszenek csak és így még nehezebb a dolgom. Persze nem csak elvárásaim vannak, külsőleg tudok olyat nyújtani, hogy a másik is hasonlóan érezzen. Elég nagy egyetemre járok de mégsem találtam még párt pedig folyton sasolok, de úgy látom mindenki ugyan olyan. Leginkább viselkedésben.

És ismerem a gyakorit már olyan régóta, olvastam már annyi sztorit és egyrészt jó olvasni, hogy valakik megismerkednek és összejönnek és már x éve együtt vannak vagy esetleg már gyerek is van meg boldogság meg miegymás (igen ilyen is van ám nem csak a negatív dolgokat kell észrevenni) de kiábrándító, hogy én meg ilyen szerencsétlen vagyok. És próbáltam már, nem megy nem tudok leadni az elvárásimból ezt nem lehet erőltetni. Tudom, hogy sok magányos fiú és férfi van ezen az oldalon de olyan is van akinek hasonló a problémája mint nekem? Tehát nem az, hogy mondjuk elküldik őt a lányok és nem jön össze neki hanem olyan aki nem talál magának megfelelő lányt?