Kisebbségi érzésem van, mert még soha nem volt kapcsolatom, emiatt pedig még inkább nem látok esélyt arra, hogy valaha összejöjjön. Hogy lehet kijönni ebből?

Nem vagy magabiztos.

Tedd félre a pasikat, és koncentrálj arra, amiben te igazán jó vagy, és amit a magadénak érzel.

Tűzz ki magad elé célokat, hogy milyen akarsz lenni külsőre-belsőre.

Ha ezeket megvalósítottad, akkor határozottá válsz, és akkor már biztosan lesz jelentkező.

" Irántam nem érdeklődnek a férfiak és én se nagyon merek nyitni, mert esélytelennek látom magam."

Oké, most jöjjön a tényleges sztori: Érdeklődnek a férfiak, de nem azok, akiket akarsz, ezért semmibe veszed őket. Ha valaki ténylegesen érdeklődik, akkor legyezgeted kicsit a hiúságod, aztán elküldöd őket, amikor tényleg lépnek.

1. lépés: Legyen reális önképed.

Hasonló szituban vagyok én is, csak én 3 évvel fiatalabb vagyok nálad.

Tizenévesen, amikor körülöttem mindenkinek volt barátja, randija, arra gondoltam, én későn érek, majd nekem is lesz. De a helyzet változatlan X év után is. És már szégyellem a dolgot, hogy én senkivel se tudtam kapcsolatot kialakítani. Tudom hogy ez az én hibám, mert túlságosan merev és zárkózott vagyok, de egyelőre nem tudom hogyan javítsak a helyzeten. Nyilván úgy, hogy szembe nézek a félelmeimmel, elkezdek nyitni a világ felé, de ezt leírni sokkal könnyebb, mint megtenni.

Már barátnőkkel sem szeretek találkozni, mert jön a kérdés: "na mi a helyzet a fiúkkal?" És nem tudok rá mit mondani, mert nincs semmi! Nekik pedig mindig van valaki. Vagy tartós kapcsolat, vagy épp egy udvarló. Irántam is volt, aki érdeklődött, de én iránta nem. Pedig jobban belegondolva, találkoznom kellett volna vele, hogy tapasztalatot szerezzek.