Asperger-szindrómám van, de nagyon szeretnék egy kedves barátnőt, mit tegyek? 24F

Sajnos, nehezen megy nekem az ismerkedés. Volt olyan időszakom, amikor alig mozdúltam ki a szobámból. De ennek már nagyvonalakban vége van, most már gyakran járok el helyekre, legfőképpen könyvtárba, könyvesboltba, művelődési házba.

Álltalában kedvesek velem az emberek, mert mindig igyekszem nagyon udvarias és megértő lenni, de sajnos szokták érezni rajtam, hogy Asperger-szindrómám van. Vagy, legalábbis azt, hogy picit másmilyen vagyok, mint a többiek.

Lévén, nagyon sokat rajzolok (művészeti iskolába jártam) valamennyire képes vagyok rajzok formájában megfogalmazni az érzéseim. Ezért próbálkoztam nagyon sokszor művész lányokkal, de csak ritkán végződött sikerrel a dolog.

Pedig nagyon szeretnék egy kedves, rendes, megértő lányt, akivel kapcsolatban lehetnék. Régebben volt barátnőm, az egyik lánnyal majdnem 1 évig jártunk. Sajnos, most már második éve annak, hogy nincs társam és bizonyos dolgok nagyon hiányoznak.

A közös ébredés reggel, hogy beszélgethetünk, hogy átölelhetem őt, sétálás a parkban, kézenfogva járás, közös vacsora főzés, az intimitás, közös filmnézés és még rengeteg más. És az is nagyon hiányzik, hogy közösen segitettük egymást a lánnyal, motiváltuk a másikat, ha bajban volt közösen megoldottuk a dolgokat.

Elkeseredve látom, hogy az emberek elhidegűltek egymástól, már nem olyan közvetlenek, hiányzik az intimitás, a meghittség, a másikra való odafigyelés, a tolerancia. Pedig nekem ezek nélkülözhetetlen dolgok az életben és fullasztó érzés a hiányuk. Szeretnék ismét boldog lenni egy hölgy mellett!

Az sem tetszik, hogy felszínesen viselkednek egymással az emberek, sokak számára csak a külső számit. Pedig szerintem az igazán lényeges a belső. Hogy mennyire udvarias, kedves, megértő a másik. És mégis, ha ilyet mondok valakinek, sokszor még kis is nevetnek.

Milyen tanácsokat tudtok adni nekem? Hogyan tudnék sikeres lenni a lányok terén? Hogyan találhatnám meg a társam?