Besavanyult, "örökké szingli maradok"lányok! Mi az oka annak hogy még mindig nem leltetek rá arra aki mindennap átölelne?

Hát ez egy nagyon jó kérdés, amire ha tudnám a választ, lehet már nem lennék egyedül. Sajnos azonban számomra is rejtély, miért nem tudtam 25 éves koromig egy normális kapcsolatot sem kialakítani. Meglepő, mennyien vagyunk így ezzel, nem is gondoltam volna. Nálam is voltak nagy plátói "szerelmek", már a gimiben is mindig az a srác tetszett, akinek én nem, vagy max. barátként teintett rám. Ez ugyanígy folytatódott az egyetemen is, ahol szerintem megismertem életem szerelmét, az egyetlen embert, akivel olyat mint házasság-gyerekvállalás el tudtam volna képzelni. Neki viszont mindig volt valakije, én nem kaphattam esélyt sem, hogy megpróbáljuk együtt. Aztán jöttek a drága jó barátnők által vészmegoldásként beajánlott pasik, mert persze egy kívülálló számára ez a szingliség ennyi idősen egy kínszenvedés és van olyan ismerősöm, aki egyenesen kijelentette, ő a helyemben már rég öngyilkos lett volna. Én azért nem látom ennyire tragikusan a dolgokat. Ismerkedés, randizás terén van már némi tapasztalatom, köszönhetően többek között az előbb említett "bemutatott" fiúknak, akik közül ha valakinek én tetszettem meg, nekem ő nem jött be, ha meg én voltam oda valakiért, az első randi után már nem keresett és hamarosan összejött a barátnőmmel... És így telnek a napok, hónapok, és évek, és nem tudom, meddig tart ez még, viszont nem érzem ettől kevesebbnek vagy a társadalom selejtjének magam. Más területeken sikeres vagyok, és mivel hiszek a sorsban, várom azt az embert, aki ha nekem megtetszik, én is bejövök neki és talán alakulhat valami közöttünk. Addig pedig nem agyalok folyton ezen, nem sajnáltatom magam és ugyanúgy élem az életem, mint aki kapcsolatban van, sőt, lehet még boldogabban.

Sziasztok, szia 14-es! :-) 2. válaszoló vagyok, 2 éve szerelemben élek, minden tök jó. Köszi az érdeklődést, minden jót neked, megtalálod az emberedet te is.