Ekkora gond, ha gyakorlatias, törődő valaki?

Nem gond, csak később fogják ezt szeretni. Fiatalon inkább élnek az emberek és szeretik a spontánabb dolgokat. Pár év múlva, amikor lenyugodtak az emberek, örülnek az ilyen személyiségnek.

Nálam, mondjuk főnyeremény lenne! :D Olykor szétszórt vagyok és sok dologra figyelek vagy épp máson jár az eszem. Ilyenkor nagyon hálás tudok lenni, ha valaki észben tartja a dolgokat.

Nem ez a gond szerintem. Az a gond, ha ez átmegy "fontoskodásba". Értem azt mindig minden helyzetben te szervezel, te készülsz, te csinálsz mindent, mert "más erre képtelen".

Erre bárki képes, egyszerűen könnyebb, ha valaki megcsinálja helyetted és erre én akkor jöttem rá, amikor egy 4 napos külföldi útról úgy jöttem haza, mint a mosott sz*r, amikor a nagymamát vittük nyaralni az unokatesókkal. Egyikőjük sem volt még külföldön, nem tudták miket kell hozzá intézni, alapjáraton a tájékozódás is nehézkesen ment. Iszonyat sok teendő volt az egyéni szervezés mellett és az út alatt is mikor hova megyünk, merre, mi kell hozzá, hol lehet jegyet venni, stb. Nagyon nagyon fárasztó, ha az ember mindent magára húz, ezért a párommal mindent igyekszünk megosztani, ha utazni készülünk.

Szerintem nincsen semmi baj azzal, ha az ember néha hátralép kettőt a frontvonaltól.

Én is ilyen vagyok - leszámítva, hogy odamegyek idegen emberekhez - és eléggé unom, hogy alig van hasonló. Kb az van, hogy ha én nem figyelek oda valamire, nem csinálom meg, akkor az tuti elromlik meg rosszul sül el.

Aztán persze megszokják, és elvárják.

25/F

Csodálkozom, hogy van olyan ember, akinek ez egy párkapcsolatban gondot jelent.

Nem vagyok szétszórt, sőt, én is összeszedett vagyok, de a másikban is ugyanezt keresem. Azt gondolom, ez nem érettség vagy fiatalság kérdése, akinek most nem szimpatikus ez, annak később sem lesz az. Egyetemen volt olyan időszakom, amikor a legyet is röptében, de ezekkel a tulajdonságokkal akkor is és most is meg tudna fogni egy lány.

Én egyszerűen kényelmetlenül érezném magam, ha nem tudnék mindenről egy utazáson, vagy csak úgy úsznék az árral. Az is kellemetlenül érint, ha valakin látom egy társaságban, hogy nyomasztja valami, és nem tudom, hogy mi az. Nyilván nem úgy kell elképzelni, hogy ilyenkor nekiállok faggatózni, de szívesen meghallgatom. Volt olyan időszakom, amikor bekapcsolva hagytam éjjel a mobilnetemet, hogy ha valami gond van, el tudjanak érni. Most épp nincs olyan fontos ember az életemben, aki miatt megtenném, de a szándék bennem van.

23/F

19 évesen még gond, mivel akkor kb mindenki aki számít azzal van elfoglalva, hogy Darwin díjat kapjon...

10 év múlva kincs leszel, de még túl fiatal vagy, és gondolom a srácok is akik "kihátráltak"

Igenis gond. Neked gond. Tapasztalatból tudom.

47 éves (nő) vagyok. Ugyanilyen voltam/vagyok. Egy pszichológus szerint nagyon emberszerető, ragaszkodó, "hipernormális".

Az emberek (nemcsak a férfiak) szeretik ezt kihasználni.

Sok kudarcon, csalódáson kellett átesnem ahhoz, hogy ez változzon valamelyest. Mostmár tudok "nem"-et mondani, de nehezen tudok bízni az emberekben, a férfiakban főleg. Évek óta egyedül vagyok, pedig lennének "sorbanállók".

Pont azt akartam irni amit 7-es.

Egy régi barátnőm pont ilyen volt, imádtam benne, ő meg azt szerette, hogy néha visszafogtam, ha túltolta az embereken segítést, vagy valaki visszaélt vele.

Ezzel együtt sosem használtam ki, és szerintem ez inkább jó tulajdonság