Jobban jár egy 30-as férfi, aki sokat csalódott a nőkben, ha nem akar többé párt, nem akar megfelelési kényszert, hisztirohamot elviselni, válás utáni gyerektartást fizetni, megspórolni újabb megcsalást és (eddig más volt fontosabb) magával törődni?

Első, adom. 2. Te is kapsz majd még sok rosszat a sorstól, lehet ez még megcsalás, csúnya átverés, válás, betegségek. Szóval nem kell engem lehordani. Az én döntésem. Ha valaki 7 szer megbukik egy vizsgán (ráadásul durván), nem biztos, hogy jó szájízzel fog nekivágni a 8. nak.

Én nem azon rinyálok. Néha hiányzik egy társ, néha nem. Ha azt látom, hogy az ismerősök 30%-a 30 felett már elvált, sokaknak van gyereke is, vagy vitte a nő a fél lakást, akkor áldom az Istent, hogy én nem így szívtam meg az életet. Majd 40 felett durvul a dolog, még több válás, megcsalás, romokban lévő kapcsolat lesz, amit csak a gyerek tart össze. Ezt látom az ismerősökön. Ugyanakkor meg zavar a dolog, hogy látom nagyszüleimet, hogy ott vannak nekik, én, édesanyám, keresztanyám, unokatestvéreim, azok gyerekei. Boldogok. Nekem meg ez nem fog megadatni. Plusz egy harmonikus kapcsolat, egy gyerek. Élmények. Stb. Tehát sok a pro és kontra. Ezért tettem fel a kérdést.