Van itt valaki rajtam kívül aki egykori hétvégi házban él egyedülállóként egy szőlőhegyen? 30/f

Korábban sokáig lakott területen éltem, hol falun hol városban, s középvezetőként dolgoztam több sikeres kisebb és nagyobb cégnél, de elegem lett ebből az egész társadalmi,gazdasági és politikai berendezkedésből, ami 27 év alatt szinte ellehetetlenített mindent ami emberi érték, ami közösségi. Csak a pénz, az anyagi javak hajszolásába kergeti szerencsétlen embertársainkat. Nem tudtam tovább úgy élni mint eddig, egy olyan rendszerben ahol éjt nappallá téve csak dolgozol, minél több hitelbe kényszerülsz hogy még többet fogyaszthass, aztán mire rájössz hogy nem is éltél, már túl késő hiszen reumás vénember vagy, sőt talán még az utcára is kerülsz mint egyre több fizetésképtelenné vált kilakoltatott újkori pária... Lassan 3 hónapja hogy 2 év előkészület után felszámoltam egy megyeszékhelyen mindent ami oda köt, s több egykori hobbitelket vásároltam föl egy Borsod megyei szőlőhegyen kis házakkal, melyek egyikében alakítottam ki lakó és vendégszobáim s fürdőszobám, másikban pedig ebédlőm s konyhám van. Több mint 3 ezer négyzetméter földemen gazdálkodom mint őstermelő, (szőlő, gyümölcsös, veteményes) és saját kézműves boraimat illetve gyümölcs és törköly pálinkáimat palackozom eladásra. Emellett elcserélem más jellegű termény feleslegemet, vagy pénzé teszem, s természetesen egyre több mindent megtermelek magamnak boltban költekezés helyett. Egyesek még saját családomban is megvetéssel, gúnyolódással fogadták gyökeres életmód váltásomat, remetének, hegylakónak csúfolnak a hátam mögött, s állandóan azzal szekálnak hogy egyedül fogok itt kinn megvénülni mert manapság ugyan egy nőt sem találok aki megmaradna egy olyan férfi mellett aki így, ilyen külön utas kissé puritán életvitelben akar családot alapítani.