Lányok\fiúk ez miért van?

Ha tudsz helyesen írni, már plusz egy pont, de komolyan. A szöveged alapján úgy tűnik te nem tudsz. (:

Nem tudom, esetleg mentél már oda ilyen lányokhoz? Vagy csak a nézésből levágod az összes információt róluk? Nálam gondban lennél, én nem szoktam szemezni. Na ilyenkor mi van? Ne elméleteket gyárts, hogy mekkora különbség van köztetek és miért nem sikerülne, hanem ha látod, hogy kölcsönös a szimpátia vagy zavarban van a lány akkor menj oda és szólítsd meg. Utána majd ráérsz elméletet gyártani.

"Nem tudom, bennem semmit sem mozgat meg egy ilyen "hasraesek külsejű" ember. Nem azért, mert magamat rosszabbnak vagy jobbnak tartom, hanem egyszerűen jobban fel tud izgatni szexuálisan is az, akire ránézek, és kicsit magamfélének érzem." Látjátok hogy mennyire más férfi, és a női gondolkodás? :) Nőknek nem annyira fontos hogy hogy néz ki.. úgy értem hogy nem szexuálisan néznek az emberre. Nem akarják megdugatni magukat a sorban előtte állóval.. Míg mi meg igen. :D

Hát,nemtom,énszerintem lehet,hogy jobban megragadja a tekintetütek pl, ha valaki jól van öltözve; tehát itt előnyből indulhatnak a jobbmódú családok ilyen téren. És ha jobbak a ruhái, nagyobb az önbizalma, jobb a kisugárzása is, meg ruhák terén is nagyobb választékból válogathat, aki pénzesebb családba születik/ sok munkával hosszú idő alatt (10-20 év) megteremti magának, tehát így sokkal nagyobb választékból öltözködhet, nagyobb esélye van megélni a saját személyiségét; így több ruhát nézhet meg magának. Jobb ember, az pedig, aki ügyes, az a tekintetből már le tudja venni, hogy milyen ember a másik, és kimondottan a lelkéhez passzoló párt is tud magának kinézni. És hogyha van lehetősége pénzbeli, jól kinézni, és az is ül ki az arcára, hogy jól érzi magát a bőrében, akár genetikától függetlenül, máris több az esélye. Egyébként számomra nem elvárás egy pasinál a határozottság például. Legyen kedves, jószívű, intelligens, becsületes, mindig őszinte -kivéve,ha bántó lenne -nem bújik tehát szerepekbe, és ez látszik is rajta, meg pl még empatikus. Egyébként igen, van, aki a ruhákat nézi meg először, van, aki az arcot teljes egészében, és utána megy rá külön a szemekre. Határozottság pl a járásából, testtartásából is lejöhet valakinek. Alapvetően azt várom el mindenképp feltételként, hogy azt tudja nekem adni, amit én is tudok adni neki. Tehát bízhassak meg benne, legyen megértő, ne legyen "háta mögött elhordom mindennek, szemébe meg vigyorgok, és jópofizva sokat diskurálgatok vele", ne legyen beképzelt, es is nagyon fontos. És ne kövesse a divatot, mert az brutál tud lenni. Legyen figyelmes, nem kell, hogy körbeugráljon, mintha a kutyám lenne, én se tenném senkivel, csak figyeljen rám, ha hozzá beszélek, teljes lelkével, és ne vágjon a szavamba, hanem igyekezzen engem minél jobban megérteni, és én is lássam rajta, hogy nem félvállról veszi, nem fölöslegesen jártatom a számat, minthogyha a falnak mondanám, mert nem arra jönne reakció, amit én elmondtam, hanem figyelmetlenségből kifolyólag elsiklanánk egymás mellett. Öltözködés terén csak ennyi a lényeg, hogy ne divatozzon, meg lehetőleg azért túl szakadt se legyen. De ha csak kopott holmikra telik neki, attól még lehet jó ember. Mert pl lehet, hogy valakinek nagyon csinik a ruhái, de ő meg hát nem annyira jó arc. Tehát az, hogy bejön-e valaki, nálam igazából pl nem ruhák függvénye, de valakinél meg a ruhák meg a hajdesign nyom elsődlegesen legtöbbet a lattba. Ja meg amúgy tök jó, hogyha szereti az állatokat. Amúgy az nem hátrány, hogyha eszik húst, mert azt amúgy én is szoktam. Ja és tényleg legyen igazi társ, legyen annyira intelligens mind érzelmileg, mind értelmileg, hogy lehessen vele tényleg mélyebb dolgokról beszélgetni, szeretem a lelkizést, mármint most nem kimondottan a panaszkodásra gondolok, hanem úgy együtt tudhassunk filozofálni például. De persze panaszkodhassak is neki, ha az esik éppen jól, és ő is nyugodtan , nyitottan ossza meg velem, hogyha valami a lelkét nyomja. És akkor segítünk egymásnak, próbálunk együtt keresni valami megoldást. Hogyha már a nyitottságnál tartunk, tisztelje másnak a véleményét, és azért, mert őneki nincsen még tapasztalata egy adott dologban, ne utasítsa el rögtön, hogy "Á, ez h.lyeség, ilyen nincsen!" Hanem ilyenkor váltson témát, hogyha pl az ezotériában nem érzi otthonosan mozgónak magát, meg erről pl úgy érzi, nem tudna velem filozofálni, akkor ne vágjunk lehetőleg sértéseket egymás fejéhez, hanem minden esetben, minden élethelyzetben higgadtan kezeljük a dolgokat. Szóval a nyitottság tekintetében annyi, hogy ne mondja azt, hogy h.lyeség, hanem egyszer hallgassa meg, aztán ha nem kér belőle többet, nem tud vele semmilyen szinten azonosulni, akkor hagyjuk, de minden ilyesmit, ami még újdonságnak számít, fontoljon meg, hogy az ő saját véleménye szerint -ami belülről fakad- beleillik -e az ő saját világképébe, és hogyha lát benne realitást, racionalitást, rációt, akkor akár bele is illesztheti a világképébe. Vagy pedig azt is mondhatja, bevallhatja, hogy valamiről nincsen elég ismerete, így középen marad, nem foglal állást, nem áll oda egyértelműen egyik-vagy másik nézőpont mögé, hanem majd esetleg később dönt, hogyha esetleg éri őt még ehhez kapcsolódóan valami információ. És nem csak az ezotériával kapcsolatban, hanem bármivel kapcsolatban, hogyha belebotlik egy témába, ne utasítsa el élből, hogy "á, ez h.lyeség", okés, persze megteheti, hogy nem olvassa végig, de akkor ne foglaljon állást, hogyha még nem tud annyit róla, hogy kialakult véleménye legyen a dolgokról. Nyugodtan vessen össze nézőpontokat, és esetleg képes legyen utólag felülbírálni az addigi véleményét is, hogyha rájön, hogy téved, és lássa be mindig, hogyha téved, vállalja föl nyugodtan. És sose veszekedjünk, és szeressük nagyon egymást, éljünk békében, kényelmesen egymás mellett, úgy, hogy fölvállalhatjuk a másik mellett a valódi önmagunk, nem kell előle semmit rejtegetnünk, egy puki miatt nem kéne elvonulnunk szégyenünkben, hanem lássa be ő is, hogy az egy tökre természetes dolog, és hogyha kicsusszan egy pukkanás, legyen annyira intelligens, hogy nem csinál belőle ügyet, hogy nem értem el vele a wc-ig. Hanem csak úgy hirtelen lecsapott, és jött. Meg amúgy se kell szerintem only-pukival a wc-re járkálni. Ezt azért írom így le, mert láttam errefelé valami olyan kérdést, hogy "Ti mennyi idő után mertetek pukizni a párotok előtt?" Na és ez nekem így tökre durva volt. Hogy egy olyan előtt, aki szereti ,és elfogadja minden hibájával, ami van, egy pukit- ami nem is hiba - szégyell.