Ti összejönnétek egy olyan férfival, akinek jelenleg ugyan van pénze, viszont egy klasszikus svindler?

Csalóval biztos nem állnék össze. Főleg hogy még az érettségiig se jutott el.

Az egzisztencia meg ott kezdődik, hogy legyen valami végzettség. Mindegy, hogy szakmunkás vagy diplomás, a lényeg, hogy meg tudjon belőle élni és ne a szülei meg más nyakán élősködjön(meg ne legyen életművész). Később ha már rendesen dolgozik a többi(lakás-autó stb) meg úgyis jön "magától".

Ez nem egzisztencia, ahol csak idő kérdése, hogy mikor viheted a töltött káposztát a beszélőre.

Akkor se kéne, ha lányokat futtat, drogot terjeszt, vagy hasonló.

Nem minden a pénz. Aki ilyenre képes érte, azt emberszámba venni is nehéz.

Az a baj, hogy nekem ez a dolog szívügyem. Hasonló területen fogok dolgozni, és nagyon sok mocskot kell eltakarítanunk a magukat szakembereknek kiadó idióták miatt... Ráadásul ezért sem veszik komolyan sok esetben a szakmát, holott rengeteget segíthet egy jól képzett szakember, aki hosszú éveket tanulta azt, amit más egy jó szöveggel akar eladni, nulla tartalommal.

Rafináltnak és talpraesettnek lenni a mai világban kincs. Kreatívvá válni és valami egyedülálló megalkotására törekedni szintén érték. Viszont ez nem jelent egyet azzal, ha az ember egy az egyben mondhatni meglopja az embert és hülyét csinál belőle. Nálam ugyanis az egzisztencia valahol itt kezdődik: annál a dolognál, ami áttör a középszerűn, de nem az etikátlanon/pofátlanon, és itt nem a technikával van a baj, hanem a tartalommal (pontosabban annak hiányával). Tudod, egy ilyen ember hiába ér el valamit csalással, ha nem tud úgy beszélgetni velem, hogy lássak benne értéket, nem tudok rá felnézni, és nem fog érdekelni egy percig sem. Hamar kibukik, ha valaki ostoba.

Egy jól kereső férfit sem azért becsülök, mert jól keres. Én is jól fogok, mert rajtam múlik, hogy el tudok-e sajátítani olyan szintű tudást, ami miatt "szükség legyen rám" a munkaerőpiacon. Azért tudom csak becsülni az illetőt, hogy felküzdötte magát oda, ahol van, kemény munkával, ezáltal némileg "sorstársam" és "ösztönzőm" is. Aki könnyen jött pénztől milliomos, az valahogy nem tud érdekelni.

Bár én nem vagyok tipikus egzisztenciahajhász nő, nekem nem lehet ilyen "mim van" kategóriás villogással kiszúrni a szemem, tudom, mit keresek a másikban, és az ennél konkrétabb és kikerülhetetlenebb. Egy férfi tudja magát meg majd a gyerekét eltartani, ez a minimum. Ezen felül nem különösebben van közöm az "egzisztenciájához", ellenben azzal, hogy milyen ember. Ha buta, vagy neme egyszerűséggel szar, akkor úgysem akarok vele maradni, de kezdeni sem. Ez meg kibukik, amint elkezdünk beszélgetni. Velem legalábbis nem jár jól, ha taktikázni akar.